Résztvevők: a Barcelona- Kolozsvár járat utasai
Barcelona,
repülőtér, T2 –B terminál, 18 óra 30 perc.
Érkezés a
terminálra. Az induló járatoknál a
Wizzair Barcelona- Kolozsvár járata a
menetrend szerinti 20.55 helyett 21.05 órai indulással jelenik meg, 9-10 számú check-in pult, illetve M4-es kapu
lesz a mienk. A kilences és a tízes pult
fölött a Wizzair logója virít, de még a vilniusi járat van kiírva. Rengeteg
időnk van, megállunk a pultok közelében,
de nem állunk be a sorba, hogy ne akadályozzuk a vilniusi járat utasait.
19 óra. A
kilences és a tízes pult fölött megjelenik a Cluj- Napoca felirat. Hirtelen nagyon sokan
vagyunk a pultok előtt. Sebaj, ezelőtt
egy héttel Kolozsvárról is nagyjából
ennyien és ennyi csomaggal indultunk, és nagyon gyorsan feladtuk a csomagokat.
19 óra 30
perc. A sor alig halad. Aki úgy
tervezte, hogy a csomagok feladása után fogja megvenni a szendvicseket, elmegy
vásárolni. Egy méternyit haladunk, amíg tőlünk
úgy száz méterre elkészítettek és
becsomagoltak három szendvicset.
20 óra.
Előresétálok a pultokhoz. Az egyiknél egy szemüveges barna hölgy, a másiknál
egy szőke hölgy és egy fiatal férfi. Mosolyognak, csevegnek, szépen, lassan,
nyugisan dolgoznak. Próbálok visszaemlékezni, hogy Kolozsváron hogy is adtuk mi
fel a csomagokat tíz perc alatt. Én egy pultra és egy nagyon operatív férfiúra
emlékszem.
20 óra 30 perc.
Kezdünk idegesek lenni. Csak az
vigasztal, hogy nem vagyunk az utolsók a sorban, mögöttünk is állnak legalább
tízen.
20 óra 45
perc. Már szinte a pultnál vagyok. Az előttem
álló utast megkérik, hogy a
kézipoggyászát próbálja betenni a csomagos keretbe. Beteszi a nagy
kézipoggyászos keretbe. Cöcögés a pultnál, szőke check-ines hölgy kisétál a
keretig, csomagot átteszik a kicsi
keretbe. Befér, Ok. Még egy kicsit beszélget az utassal, közben a pultnál a másik alkalmazott érdeklődve figyeli a beszélgetést.
A budapesti
repülőtéren ezelőtt egy hónappal mindez úgy zajlott, hogy egy alkalmazott
végigsétált a kapu előtt felsorakozott utasok mellett. Ellenőrizte a nagy kézipoggyászosok jegyét,
keretbe próbáltatatta és címkézte gyanúsabb méretű poggyászokat. Ennek (is) hála, villámgyorsan haladtunk el a pult előtt.
20 óra és..
már nem merem nézni, hogy hány perc. Végre feladtuk a csomagokat, futólépésben
indulunk az M1- M5 kapukat mutató nyíl irányába. Elhaladunk egy csomó check- in
pult előtt, majd elágazáshoz érünk.
Balra nem látunk semmit, jobbra fel mozgólépcső. Kapukat jelző táblát
nem látunk, csak annyit mutatnak a nyilak, hogy
előre C terminál. Meaculpameaculpa,
én, aki mindent megszervezek, nem néztem meg előre a terminál térképét. Azt
reméltem, hogy lesznek nyilak és táblák és hasonlók...
Valaki felkiált,
hogy a mozgólépcső tetején látja a departures táblát. Lépcsőn fel, fent hosszú folyosó. Rohanunk az
utasok között, a táska egyre jobban húzza a vállam. Folyosó végén Renfe felirat. Ajjajj, baj van,
ez a vonat. Rohanás vissza a folyosón, a
lépcső tetejéről meglátjuk az utasbiztonsági ellenőrzés sárga szalagjait.
Futás közben
veszem le a karórát, másodpercek alatt jutunk át a biztonsági ellenőrzésen, ezt
megúsztuk, nem sípolt semmi.
Az
akadályverseny a Duty free shop-on
keresztül folytatódik, ezt nem lehet
kikerülni. Vállamon a táska, egyik kezemben a karórám, másikban a személyim és
a beszállókártya, egyre nehezebben veszem a levegőt.
A shop
kijáratától a folyosó végén már látszik az M4-es kapu. Nyújtom a beszállókártyát, bólogatnak,
indulok a folyosón a gép felé, amikor magyarul utánamordít az egyik társam,
hogy rossz gép felé haladunk, ez már a Ryanair edinburghi járata. Hátraarc,
jobbra át, még a két- három méter is soknak tűnik a másik folyosóig. Ki falfehéren, ki céklavörösen esik be a
repülőgép ajtaján. Utánunk még érkeznek néhányan, őket már megtapsolják. Az utaskísérő bejelenti, hogy öt perc
múlva az összes csomag felkerül majd a
gépre, és így jó félórás késéssel indulunk.
Életemben ez az
első alkalom, hogy felszálláskor nem a
repülést élvezem, hanem mások beszélgetését figyelem. Lehet,
hogy hallucinálunk a fáradtságtól, de mi ezt halljuk: „Iar au facut-o”. „Már megint megtették”.
