Félpanzió

“Isten hozta Önöket! Mi a vendégeinket családtagként fogadjuk”! A hölgy a recepción csupa mosoly volt, csupa ragyogó szájfény. Mi a szálloda előtt, Limenaria (gyalogosnak tűnő) tengerparti sétányán hagyott kocsinkat figyeltük.  Gyors bejelentkezés után átirányítottak a hátsó épületbe, és  intettek, hogy parkoljunk csak az épület melletti gyepre. Ez Thasszosz, meg kell szoknunk a szigeti lezserséget, biztattuk magunkat. Gyors tusolás után visszamentünk vacsorázni a tengerparti épület teraszára. A pincér először ismertette velünk a szabályokat (“rules”). Vacsorára ketten kapunk egy adag salátát, és egy- egy tányérnyi  főételt. Amit ezen kívül kérünk, azt fizetjük. Mai vacsora csirke pennével,  másnapra választhatunk tepsiben sült krumplis szelet és burger között.

A vacsora nem volt se rossz, se jó. Némán ettünk.  Én a hosszú út után csak salátát/ gyümölcsöt kértem  volna, vagy esetleg egy tányér levest. Mindenképpen valami helyi specialitást, ha már a smaragd szigeten vagyunk.   Szomjas voltam, de azért se kértem semmi  innivalót.  Görögországban  a kávé, illetve az ouzo mellé  kérés nélkül   párás pohárban  vizet  szoktak hozni. 

Vacsora után sétáltunk egyet. A tengerparti sétányon a tavernák bejáratánál ki voltak függesztve az étlapok. Azt számoltam, hogy mennyit ehettünk – ihattunk (zabálhattunk) volna, ha nem félpanziót kérünk, hanem csak szállást.

Kilátás a teraszról. A fehér kocsik már Thasszosz főútján vannak

  A szobában a légkondicionáló nem indult, de már lusták voltunk visszamászni a recepcióhoz a tőlünk három- négy tömbnyire levő főépületbe.  Ezt a döntésünket később keservesen megbántuk- éjjel a szúnyogokkal hadakoztunk, és a meleg és a zaj miatt alig aludtunk valamit.  A teraszunkat csak egy élősövény választotta el Thasszosz főútjától. Külön kértük- és valami keveset fizettünk is pluszban-, hogy az új, három csillagos épületbe kerülhessünk.  Nem tudtuk, hogy  ez alatt dübörög majd el a sziget teljes forgalma.

Másnap reggel nyűgösen ültünk a teraszon.  Reggelire kávé vagy tea, narancslé vagy grapefruit-lé, fejenként két kis margarin, egy dzsem, egy tükörtojás. Kettőnknek közösen négy szelet kenyér, egy „bőségtál” négy szelet uborkával, négy szelet paradicsommal , olajbogyóval és 10x2 cm fetával.

Másik közös tányéron két szelet sajt és egy  szelet felvágott, olyan, amilyet otthon évek óta nem veszek meg.

Sebaj, veszünk valami kaját, néhány kilométerre van az a csodálatos öböl, ami tegnap a kocsiból láttunk- biztattuk magunkat. A kocsink  elé közben két másik kocsit is parkoltak, a tulajdonosaik- gondolom- békésen pihentek valahol.

Szóltunk a recepción, hogy mi a helyzet, és lementünk a szálloda előtti ingyenes partszakaszra. Otthon, indulás előtt boldogan vettük tudomásul, hogy itt ingyenesek a nyugágyak és napernyők. A szálloda frontja előtti, kb 5 m széles partszakaszon tényleg ingyenes (és foglalt) volt mind a három napernyő és az összes nyugágy. Ráadásul az étkezőteraszról tökéletes a kilátás a lent napozók/ fürdőzők bájaira.

A strand. A fenti napernyők az étkezőteraszhoz tartoznak.

Bementem úszni, és amikor már elfáradtam, hanyatt feküdtem a vizen. Éhes voltam, és a tunéziai, hosszan kígyózó ételes pultokra gondoltam. A fagyis pult kb olyan hosszú volt, mint itt a partszakaszunk. Ok, nem hasonlítunk más kontinens áraival, gondoltam. A török salátás pultokra se jár gondolni. A bolgár ételekre sem, mert ott olcsó a munkaerő. Jojó, de mindenütt kb ennyit fizettünk 3*-os szállásért, félpanzióért, mint itt. Helyesbítés- a bolgároknál sokkal kevesebbet. A horvátoknál is sokkal olcsóbb volt a napi két  svédasztal, és Hvar is sziget, ott is drága az élet.  A spanyol tengerpart pedig eszembe se jusson, ott ennyiért 4* és napi három étkezésünk volt, étkezésenként elvileg egy pohár borral. Gyakorlatilag a borospultnál nem személyszámot, nem szobaszámot kérdeztek, hanem, hogy melyik palackot adják.

 Korfu pedig- Korfu, szivem csücske, egyik legjobb nyaralásunk volt. Repülővel érkeztünk, ott béreltünk egy motorbiciklit, és végigcsavarogtuk- fürödtük az egész szigetet. A szálloda lehet, hogy nem volt olyan szép, mint a mi főút melletti ittenink, de napi kétszer finomakat ettünk a svédasztalos büfékből.  Kajára, szállásra ott is kb annyit fizettünk, mint itt.

A sokat szidott román tengerparton az egyik szállodában „folyószámlánk” volt, akkor és azt rendelhettünk az étlapról, amikor és amit akartunk. Én vacsorára végigettem az étlap salátakölteményeit, a maradék pénzt  desszertekbe és egy- egy pohár finom borba fektetettem. Abban a szállodában étlapról lehetett többféle típusú reggeliből válogatni,  egy adagból ketten is jóllaktak. A másik szállodában reggel a klasszikus svédasztal volt, ugyanúgy, mint a bukaresti, Iasi-i, brassói 3*- os szállodákban.

A szebeni panziós hölgy jutott eszembe, aki a házikenyér mellé kitette a magos teljes kiőrlésűt, az orda mellé az ementálit, és saját készítésű szilvalekvárt és barackdzsemet kínált tálkákban. Egyik reggel kétségbeesetten közölte velünk, hogy kifogyott a gyümölcsjoghurt, és kárpótlásul a sima joghurt mellé egy tálkába málnát varázsolt.  Brassói „társnője” reggelenként, amikor letámolyogtunk a sajt- és felvágottas gúlák közé, megkérdezte, hogy ki milyen formában óhajtja a tojást. A buggyantott tojást szív alakú formákban, a tükörtojást borsszemekkel, paprikával smiley-nek diszítve hozta.

Tényleg, Paralia Kateriniben a  tavernában is kidíszítették az ételes tálakat. És minden este ingyen fahéjas almát kaptunk  desszertnek, mert  olyan jóízűen ettük a helyi specialitásokat.

A gyomrom egyre hangosabban korgott. A kocsink még mindig kimozdíthatatlan volt. De megjött a válasz az e-mailemre, amiben beszámoltam a helyzetről. Nem javulást reméltem, csak leírtam a helyzetet.

“Kedves …,

Sajnalattal olvastuk csalodott levelet. Remelem, hogy a sziget szepsege karpotolja majd mindazokert, amit most csalodaskent elnek meg.

Ami az ellatast illeti: a kontinentalis reggeli mindenhol az On altal leirtakat jelenti (margarin, iz, 1 szelet felvagott/sajt, kenyer + kave es egy pohar udito). Felpanzios ellatas eseten (altalaban) a vacsorahoz nem jar semmilyen ital (sem viz, sem kave, sem udoti, sor...) A vacsora remelem javulni fog, erdemes megkerdezni reggelinel, hogy melyik ket menubol lehet valasztani vacsorara. Valoszinuleg elso este az erkezes miatt nem kerdeztek ra.  “

Utóirat

A vacsora vagy javult (minőségileg, nem mennyiségileg), vagy csak mi szoktuk meg. 

Reggelire ugyanazt kaptuk mindig, egy nap kivételével, akkor tükörtojás helyett főtt kolbászdarabkákat kaptunk. Az a reggel úgy vonult be a terasz macskáinak a történelmébe, mint „A nap, amikor kolbászdarabok estek az égből”

Tejet, joghurtot, gyümölcsöt soha nem kaptunk.
A sarki boltban 1 euróba került  a legtöbb gyümölcs (nektarin, alma, sárgadinnye) kilója. 

Thasszosz pedig tényleg gyönyörű.