2014. április 24., csütörtök

Négy nap, két főváros: Madrid és Lisszabon


Csaba beszámolója

 

   Január végén vettük meg a jegyeket a madridi járatra, majd a járatok után igazodva terveztük meg a március közepi utazásunkat. Mivel Lisszabont is bele akartuk foglalni a kirándulásba, lefoglaltuk a Madrid és Lisszabon közti hálófülkés vonatjegyeket is oda-vissza, melyek 67,2 Euróba kerültek fejenként. Ez a választás kissé a kényelem kárára, de feltétlenül az így nyert idő javára történt. Végül a szállások keresése következett, s míg Lisszabonban hamar találtunk nagyon jó szállást reggelivel 78,31 Euróért 3 személyre a Hotel Turim Lisboaban, addig Madridban alig akadt olyan szállás amiben benne lett volna a reggeli. Aztán megtaláltuk a Ganivet Hotelt, s ez is nagyon jónak bizonyult 82,75 Euró ugyancsak 3 személyre. 

   Március 18-án landoltunk a madridi Barajas reptéren, ahonnan a 200-as busz 1,5 Euróért bevitt az Avenida de America megállóig, innen pedig a legközelebbi metróval jutottunk el a szállásunkig. Érdemes 10-es csomagban venni a jegyeket, így 12,2 Euróba kerülnek. Csak egy jegyet adnak, azt kell mindig visszanyújtani a következő belépőnek.

Első nap.  A bőséges reggeli után, amire mindig szükség van egy ilyen egész napos városlátogatáskor, a Puerta de Toledotol indultunk az Almudena katedrálishoz.


Megnéztük Spanyolország legnagyobb katedrálisát, majd átmentünk a közeli Királyi Palotába (Palacio Real) . Itt már belépőt kellett váltani 10, illetve diákoknak 5 Euróért. Kellemes volt széfbe tenni a hátizsákokat, s kényelmesen végigsétálni a sok-sok termen. Ezután az Opera elött elhaladva a Plaza Mayort vettük célba. Ez Madrid főtere, egy nyüzsgő, élettel teli, teljesen szabályos tér, középen III. Fülöp lovasszobrával (olyan Place des Voges szerű) . Továbbmenve a Calle Mayoron, hamar a Sol térre értünk, innen pedig a Plaza de Cibeles felé folytattuk utunkat. Itt található a híres Cibeles szökőkút, mely főleg azért híres, mert benne megfürödve ünneplik a Real Madrid játékosai, illetve szurkolói a nagy győzelmeket. Ezen a téren található a Palacio de Comunicationes ( itt működik most a városháza) grandiózus épülete is. Még tovább menve elértük a Puerta de Alcalat, ami a Buen Retiro park bejárata előtt van és csodálkozva néztünk az óránkra, hogy ilyen hamar megtettük az eddigi útunkat. A Buen Retiro park egy óriási , szépen gondozott park, sok kávézóval, vendéglővel, középen egy nagy, csónakázásra is alkalmas mesterséges tóval. 




Miután szép lassan átsétáltunk a parkon déli irányba, az Atocha pályaudvarhoz értünk, melynek régi vasszerkezetes épületében egy egzótikus kert van berendezve. Innen fordultunk ismét a központ felé, s mivel már kora délután lett betértünk egy kis vendéglőbe ebédelni. A madridi menük 10-14 Euróba kerülnek és levest vagy előételt, 3 féle második fogást, egy italt (kóla, víz, sör, bor) és kávét vagy desszertet tartalmaznak. A Prado és Thyssen-Bornemisza képtárak között elhaladva, a Calle Gran Viara, Madrid díszes és előkelő bevásárló utcájára jutottunk. Végigsétáltunk rajta a Plaza de Espanaig, miközben hátizsákjaink egyre nehezebbé kezdtek válni. A Plaza de Espanan, Cervantes illetve regényhősei Don Quijote és Sancho Panza emlékművénél egy hosszabb pihenőt tartottunk, 



majd átsétáltunk napunk utolsó célpontjához, az egyiptomi eredetű Templo de Debodhoz, melyet Madrid egyik legszebb parkja vesz körül, gyönyörű panorámás kilátóhelyekkel. Az első napra tervezett elképzeléseinket ezzel teljesítettük és a 10-es metróval a Chamartin pályaudvarhoz mentünk, ahol feltárultak előttünk Madrid üzleti negyedének felhőkarcolói, a négy 250 méter körüli magasságú toronyból álló Cuatro Torres Business Area.





Második nap. Reggel 7:30-kor érkeztünk Madridból a lisszaboni Santa Apollonia pályaudvarra. Mivel ilyen kora reggel még semmilyen látnivaló nincs nyitva, úgy döntöttünk, hogy kiutazunk először az Atlanti óceán parti Cascaisba. A Tejo partján végigmenve a Cais do Sodre megállóhoz értünk, itt a helyi vasút járatára váltottunk jegyet és mintegy 45 perc múlva Cascaisba, ebbe az igazán festői üdülővárosba értünk. Kb. másfél óra alatt bejártuk a városkát és indultunk vissza Belémbe, Lisszabon nyugati külvárosába. Belém bővelkedik látnivalókban, csak kissé távol esnek egymástól. A Jeromosok kolostora (Mosteiro dos Jeróminos) kitűnik festői szépségével, nyugalmával,



szabályos és díszes belső udvarával.


A belépő ára 7 Euró. Itt található Vasco da Gama síremléke. A Tejo partján található a Felfedezők elékműve. Sok portugál felfedezőt tartanak számon, elég ha csak a legismertebbekre gondolunk, Vasco da Gamara vagy Fernao Magalhaesre (Magellan). Ugyancsak a Tejo partján található a Belém torony. Innen indultak és ide érkeztek a hajók a világ minden részéről, innen indultak a nagy felfedezők is útjaikra. Közeledett a szállásunk elfoglalásának ideje, így hát kerestünk egy buszt ami elvitt a Pombal térig, amitől már nem volt messze a szállodánk. Lementünk ebédelni egy közeli vendéglőbe és jellegzetes helyi ételeket rendeltünk. Bacalhaut, ami tőkehalból, krumpliból és tojásból készült, s melyet itt rizses babos körítéssel szolgáltak fel, illetve porco alente alentejanot, mely disznóhús kockákat, krumplit és tengeri kagylókat tartalmazott. Ezután szieztáztunk egy órányit, hogy erőt gyűjtsünk a késő délutáni programhoz. Lesétáltunk a VII. Eduardo parktól a Pombal téren és  az Avenida do Liberdaden keresztül a Rossio térig, majd innen tovább a Tejo felé a Rua Augustan (ez a sétáló utca) a Diadalívig, s alatta át a Praca do Comércio térre. Közben megnéztük az Eiffel által épített Elevador da Santa Justat, mely két különböző magasságban lévő utcát hivatott összekötni. A Praco  do Comércion fogadták a tenger felöl hajón érkező hivatalos látogatókat és itt áll I. José lovasszobra. Nemsokára besötétedett, metrót kerestünk és egy jegyautomatával folytatott hosszas párbeszéd után sikerült 24 órára szóló bérleteket vásárolnunk 6,5 Euróért. Mint később kiderült, bőven megérte, mert a kétszeresét is leutaztuk másnap estig.
  
Harmadik nap. Egy újabb bőséges reggeli után elmetróztunk az Oriente megállóig, ami az 1998- as Világkiállításra épült új negyedben, a Nemzetek Parkjában(Parque das Nacoes) van. 




Amint a modern épületek, sportarénák, éttermek és bevásérló központok közül kiértünk a folyópartra, elénk tárultak a 17,3 km-es Vasco da Gama híd, a mellette lévő vitorlás kilátótórony és a folyó partján közlekedő libegő. Visszatérve a belvárosba, megkerestük a híres  és több mint száz éves 28-as nosztalgiavillamos egyik megállóját az Estrella park mellett és ezzel mentünk át egy hihetetlenűl szűk, meredek és kanyargós útvonalon, a szemben lévő hegyre épült Szent György (Sao Jorge) várba(belépők 7,5 illetve 3 Euró). Innen fentről az egész város áttekinthető.



Ezután az Alfama negyed szűk, zeg-zugos utcáin keresztül ismét leereszkedtünk a folyópartra. Késő délután elvettük a szállodából a csomagjainkat, majd a pályaudvarra metróztunk, hogy éjszaka visszautazzunk Madridba.
Negyedik nap. Reggel 8 óra után érkeztünk vissza Madridba. Az állomásról a Plaza de los Torrosig mentünk  a metróval. Itt megreggeliztünk egy helyi pub-ban. Érdemes volt kipróbálni a helyi tortillat (krumplis rántotta), ez állítólag mindenkinek bejön, majd kívülről körbejártuk a bikaviadaloknak helyet adó arénát. Ezután a Banca de Espana megállóig mentünk, a Thyssen-Bornemisza képtár közelébe. A belépő ára itt 10, illetve 7 Euróba került és annyira elmerültünk a látnivalókban, hogy észre sem vettük az itt töltött több mint három órát. Ezután még visszasétáltunk a Calle Mayorra és az egyik utcában egy kitűnő perui vendéglőt találtunk ahol ebédeltünk. A Prado megtlátogatására már nem maradt időnk, de ha még visszatérünk Madridba, akkor ezzel fogjuk kezdeni.

___________________________________________________________
Csaba előző beszámolója: Párizstól Londonig.
Köszönjük!



















Népszerű bejegyzések