Párizsi napló- harmadik rész

Augusztus 18- Musée d’Orsay, nyitáskor értem oda. A könyvesboltban egy velem egykorú, laoszi nő, Genevieve, meghívott kávézni. 19 éves korától él Franciaországban, a háború miatt hagyta el a hazáját. Megkínált nápolyival, hasznos és kevésbé hasznos tanácsokat osztogatott. 11 óra után jutottam be a múzeumba, több mint hat órát töltöttem bent. Csodálatos. Remek Art Nouveau bútorokat, kárpitokat, lámpákat láttam. Nem tudtam mindent végigjárni, következő napra hagyom az impresszionistákat és a posztimpresszionistákat. Ha velük kezdtem volna, kevésbé élveztem volna a kiállítás többi részét.

Este kilenckor értem a Diadalívhez (Arc de Triomphe de l’Etoile). Megérte a spirális lépcsőn 50 méteres magasságba felmászni. A kilátás felséges volt, esti kivilágításban láttam a híres épületeket, műemlékeket- Des Invalides, Sacre Coeur, Palais Royal- Louvre, Egyiptomi Obeliszk, La Défense, Eiffel- Torony. Utóbbi sárga fényű szépségét 22 óra körül néhány percig fényes csillagocskák fokozták. A tetején fénnyaláb forgott, a másik két forgó fénnyaláb forrását lejövetkor az Ismeretlen Katona síremlékénél, az árkádok  alatt találtam meg.  Itt a benti folyosón a nagy sárga fémtáblákon a feliratokat olvasgattam: „1918 november 11-én Elzász és Lotharingia visszakerült Franciaországhoz”, „1871 szeptember 4-én kikiáltották a Francia Köztársaságot”,  „Dicsőség Koreában/ Tunéziában/ Algériában/ Marokkóban elesett katonáinknak”, „Örök dicsőség az Ellenállásban 1939-1945 között elesett diákoknak”. Irtam már, hogy vannak népek, akik kifejezik hálájukat elődeiknek.

Augusztus 19- Istenem, mennyi szépséget láttam ma! Reggel ismét a Musée d’Orsay-ben kezdtem. Impresszionisták, neoimpresszionisták. Monet Vízililiomai csodálatosak,  Paul Gaugain csak-csak, Vincent van Gogh képei erőteljesek, kedvünktől függően hatalmat és/ vagy dühöt sugallnak. Délben búcsúztam az Olympia-tól és Manet Reggeli a szabadban-jától. Az Orangerie-ben folytattam, a Paul Guillaume által adományozott magánmúzeumot néztem végig. A legcsodálatosabb: két ovális teremben négy hatalmas freskó volt, a Claude Monet vízililiomai, amelyeket azért festett a párizsiaknak, hogy legyen egy kikapcsolódást, gondűzést szolgáló helyük.

 A Musée  Branly könyvesboltjában, miután valaki a lábamra ejtett egy rendkívül súlyos albumot, csak egyetlen könyvet vásároltam, mivel minden nagyon drága volt.  Bent három emeletnyit kell legyalogolnod a WC-ig, majd, miután visszamásztál, egy nagyon hosszú folyosón (The River) kell végighaladnod, hogy elérj a “földrészekig”. Mindegyiknek más színű padlója van amúgy. Ma Óceániát jártam  végig, mivel nagyon keveset tudok róla. Érdekes, exotikus, számomra nagyon szokatlan. Hosszú (főleg személyes) beszélgetés egy fiúval a személyzetből.

Hazafelé az Elysée Palota mellett vettem észre, hogy a tér egyik sarkán a Pierre Cardin, a másikon a Prada divatház van. Milyen elegáns környezete van az elnöknek!

Lovas és biciklis rendőröket láttam ma. Nagyon sokan hajtánnyal közlekednek.

Augusztus 20- A Branly- rakparton írok. Jó napom volt. Az Invalidusoknál kezdtem. Nem tudtam, hogy a Hadtörténeti Múzeum ilyen nagy. Gyönyörűek voltak a páncélok és az egyenruhák. Tetszett a Makettmúzeum, de leginkább a St.Louis- templom és, természetesen, a dóm. Csodálatos az oltár a dómban- négy csavart oszlop, mint egy baldachin, fehér és fekete márványból.

Az alagsorban kripták. Itt nyugszik Napoleon Bonaparte, tábornokok, és II. Napoleon. A meggyszínű Bonaparte-  szarkofág körül zöld babérkoszorű és narancssárga sugarak. A körfolyosón tíz féldombormű,  Napoleont dicsőitik. Minden grandiózus.

Nagyon közel van a Rodin- múzeum. Szép a kert, nagyon zöld a fű. A kertben fekete bronzszobrok, a Calais-i polgárok és a Pokol Kapuja tetszett leginkább. Utóbbit láttam fehérben az Orsay-ben. A házban a Csók, amely annyira meghatott kamaszkoromban.

Visszatértem a Branly- ba, és végigjártam az Ázsia, Afrika, Amerika kiállításokat, majd a Guatemalai Maya kiállítást és   még egyszer kedvencemet, Óceániát. A kijáratnál még egyszer megcsodáltam a múzeum kertjében foszforeszkáló feher- kék- zöld fényeket.

Hazafelé a metróban vetem észre, hogy a hirdetőtáblákat is szabványosították-  fehér alap,  drapp keret.

Augusztus 21- Ma a rossz választások napja volt. Reggel az Austerlitz állomásra mentem, remélve, hogy még ingyenes a busz. Nem volt, lihegve értem a Saint Chapelle-hez. Gyönyörű. Nagyon szépek az üvegablakok, a boltívek, a falburkolatok.  A Conciergerie következett, ami gyakorlatilag időpazarlás volt. Marie Antoinette celláját szerettem volna látni, de nem érte meg. Nekem nem tűnt sikeresnek a szoba helyreállítása. Egyetlen érdekesebb helyiség a kápolna volt, ahol a gazdagok a guillotine előtti éjszakán mulathattak. Bizarr.

A Delacroix- múzeum felé  St. André des Arts-on haladtam, vendéglők és boltocskák között, vásároltam is néhány apróságot. A Delacroix- múzeum kiábrándított. Az utolsó lakása, három szoba és a műhely. Őszintén, másvalamire számítottam.

Innen a Pantheon-ba siettem. Tetszettek a Saint Genevieve életét ábrázoló óriási freskók- ahogy egy hámló sarokból következtettem, a falra ragasztott vászonra festették őket. A kriptával folytattam, ahol a tudomány, kultúra és az állam fejlődéséhez jelentősen hozzájáruló személyiségek panteonja található. Felmásztam a dómba is, nagyon szép a kilátás.

A Cluny- múzeummal folytattam, sajnos, már csak egy jó órám maradt. Szerencsére megtaláltam a hölgyet és az egyszarvút ábrázoló híres falikárpitokat, és,  hála az audio- guide-nak, a jelentésüket is megértettem.

Biciklispelerin- vásárlás közben beszélgetés a belarusz származású elárusítónővel, majd beálltam a Notre- Dame tornya előtti sorba. Gyorsan telt az idő, hála a mellettem  álló brazil apa- fiú párosnak.

A toronyba három szakaszban lehet feljutni: az üzlet, a harang (422 lépcső), majd a fenti galéria (124 lépcső). Megérte felmászni. A templom melletti parkocska babaháznak tűnt.

Hazafelé lementem a rakpartra. Láttam a szabadtéri szobros parkocskát, az esti piknikezőket, a partra irányított lámpájú hajókat.

Augusztus 22- utolsó nap

Saint Julien le Pauvre templom, meglepetésemre görög- katolikus. A mellette levő parkban Párizs legidősebb fája, 1602- ben ültették.

Megkerestem a Shakespeare- könyvesboltot, de kiábrándított. A könyveket csak felhalmozták a polcokra, dohszag, szűkös hely, szegényes ajánlat a történelmi részlegen.

Vásároltam egy baguette-et, majd visszamentem a Cluny – múzeumba. A hölgy és orrszarvún kívül (ezek csodálatosak) a többi nem nagyon tetszett, lehet, hogy már telítődtem élményekkel.

A könyvesboltban vásároltam egy könyvet a középkori templomokról, majda Notre- Dame- hoz mentem vissza, szerencsére gyorsan bejutottam. Innen a rue de Rivoli-n a Saint Paul- templomba tértem be, majd a Place de Vosges  parkjában telepedtem le. Itt írom ezeket a sorokat, és itt búcsúzom Párizstól.

Párizsi napló- második rész

Augusztus 13-  Reggel tízkor  a Saint Étienne du Mont- templomnál kezdtem, a Panteon mellett. Érdekes  Párizs védőszentjének, Saint Genevieve-nek a szarkofágja, azt mondják, hogy ha ráteszed a kezed, akkor érzed az energiáját.

Esett az eső és hideg szél fújt, amikor kijöttem. A Panteonban felmelegedtem, majd  a Luxemburg- kertben sétáltam.  Elragadó Maria Medici  szökőkútja. Szinte tökéletes kör alakú sétányon Franciaország királynőinek a szobrai. Végre megtudtam, hogy az Orangerie eredetileg trópusi növények melegháza volt.  A tulajdonképpeni palotában a Francia Szenátus székhelye van.

A Rue Bonaparte úton kicsi, elegáns és drága üzletek előtt sétálva jutottam el a Saint Sulpice templomba.  Előtte az óriási téren gyönyörű három szintes szökőkút van. Bent az Angyalok Kápolnájában a   Delacroix freskók- leghíresebb a  Jákob harca az angyallal. Gyönyörű üvegablakok.

Az Alley Abbay-n sétáltam tovább, majd a Rue Fürstenberg 6 szám alatt eljutottam a Delacroix múzeumig.

A Saint Germain des Pres templomba leptem be, ahol pont Fra Angelico-reprodukciok voltak kiállítva. Szemben a templomal, a híres Deux Magots kávézóban, megtekintettem a két, kínait ábrázoló szobrot, amelyről híressé vált a helyiség.

Nem tudtam ellenálni a szűk és zsúfolt utcákban terjengő kávéillatnak. Betértem az egyik kávézóba, öt másik idegennel együtt akartak egy asztalhoz ültetni. Köszönöm, de ebből nem kérek. Később Kunaltól tudtam meg, hogy óriásiak a házbérek, kb 8,000 eurót kérnek  egy kis helyiségért.

A Saint Sévérin templomban készítettem néhány képet, majd a Cluny Múzeumba (Moyen Age)  tértem be. Innen a Notre- Dame-hoz mentem. Kissebbnek tűnt, mint ahogy elképzeltem.

A hostelben új szobatársnők Bretagne-ból. Innen Nepálba utaznak három hétre. De jó nekik!

Augusztus 14 – Nagyon sokan kocognak, a parkokban és a Szajna partján. Férfiak és nők, öregek és fiatalok. Le a kalappal előttük. A másik véglet- Shopping Express VIP-es feliratú busz.

Ha már shopping- a Notre Dame felé haladva, a szuvenírárusoknál  két elragadó kép reprodukcióját fedeztem fel,  az őszi Párizst  ábrázolják. Ugyanott vettem egy kínai gyártmányú, kitűnő minőségű utazótükröt. Gyönyörú vasáru, de drága, ez is kínai gyártmány.

A Szajna partján sétálok. Rengeteg könyvárus. Sötétzöldre festett ládákban tartják az árujukat, egyes ládákon számozást is láttam. Minőségi és antikvár könyvek. Kotorászás után néhány szép reprodukciót találtam, ezúttal a párizsi tavaszról.

Látványos a III. Sándor cárról elnevezett híd. A Rive Gauche-on  a távolban az Hotel des Invalides, a Rive Droit-n az 1900-ban felavatott Grand Palais. Szemben a Petit Palais. Két óra repült el odabent. Az utolsó termekben már siettem, a belső kertet csak az ablakon keresztül láttam. Rengeteg impresszionista: Monet, Cezanne, Sisley. Delacroix, de van ott Bruguel, Dührer és Cranach is. Remek Carriére szobrok és kerámiák. Egy Rembrandt- önarckép .  Gyönyörű faburkolatok, sajnos, nem engedtek fényképezni.

A Saint Germain-en sétálok tovább. Elegáns üzletek, a híres Deux Magots kávéház, lopva bepillantottam, hogy megnézzem a két kínai szobrát.

A Saint Michel-en haladok tovább, a Sorbonne-t keresve. Szemben Montaigne szobra egy kis park előtt.  Az egyetemtől balra a College de France és a Louis le Grand líceum.  Az egyetem túlsó oldalán a Cluny Múzeum. 

A Rue de Clovis-n haladva, két épület között egy faldarabra figyeltem fel.  A rajta levő emléktábla szerint a  XII. századi városfal egy darabja volt.  Mások így őrzik és  hirdetik  a régiségeiket.

Meglátogattam Kunalt. Szolgálatos volt a hostelben; amikor végzett, a Gare du Nord mellé mentünk egy indiai étterembe. Nagyon fűszeres, nagyon pikáns zöldségétel, utána mentatea. Felséges! Utána az 5-ös metróval mentem a Gare Austerlitz-ig, onnan pedig a Charles de Gaulle hídon át a Gare de Lyon-ig.

Augusztus 15- A Gare de Lyon-tól M1-el a Concorde-ig, onnan M12-vel a Montmartre-ra.  A metróban egy szaxofonos játszott olyan hangosan, hogy nem hallottam az állomások nevét. A kijáratnál automata felvonó, még a másodperceket is kijelzi.

Notre Dame és a Sacré- Coeur. A templom közelében  (főleg idős) festők- nagyon drágán dolgozank. Ma van az Assomption de la Vierge Marie (Nagyboldogasszony ünnepe), 15 órakor láttam a körmenetet.

Lefelé jövet megnéztem a Saint Jean de Montrmartre –ot, az egyetlen vasbetonból készült templomot. Tervezője, Anatole Baudot  az ipari forradalom alatt kifejlesztett anyagokból dolgozott. Gyönyörű üvegablakok, mozaikok.

A Pigalle metróállomás  Art Nouveau stílusú bejáratán haladtam át, az Eiffel toronyig utaztam. Lehangoló és poros a környék. Ugyanúgy, mint a Champs de Mars, tönkrement, lombtalan fáival. A Branly múzeum külseje se tetszett.

A hostelben egyedül a szobában, később egy német tanítónő, majd egy idősebb –nem éppen szagtalan- indiai lakótársnő.

Augusztus 16- Fura egy nap! A Gare Lyon-nál akartam Museum Pass-t venni, az elárusítónő határozottan udvariatlan volt. Csak 10.30-kor indultam a hostelből, sok időt töltöttem a Museum pass- vásárlással, még többet a Gare Austerlitz-en bolyongva, és így későn értem ki Versaille-ba (11.50-kor). Egy jó órát álltam sorba (és még 10 percet a WC-nél), majd besoroltam a termekben kígyózó sorba. Volt, aki mindent le akart fényképezni, volt, aki unottan nézelődött, és  a szemtelen turistákból is akadt néhány. Több mint négy órát töltöttem bent, igyekeztem elmerülni a részletekben is.  Volt, amit „felismertem” és megcsodáltam. Óriási arányok, szédítő luxus mindenhol.

16.45-kor indultam meg a Kis Trianon felé- kecses kis épület. Elragadó sétányok a parkban, falucska a pici tó partján, márványból, illetve fából készült pavilonok, nagyon sok fajta fa, egyesek érdekesen elcsavarodva. Tudtam, hogy Marie Antoinette, XVI. Lajos felesége terveztette így a park külsejét. Nagyon tetszett a parkocska, és a virágok, amelyek a házak lépcsőjét és teraszát díszitik.

 Este 21.20-ra értem vissza Párizsba, és 22 órakor léptem be a hostelbe. Itt  két,  kezdettől fogva antipatikus német lány lett a szobatársnőm.

Sajnálom, hogy reggel nem indultam korábban és hogy nem tudtam elég időt tölteni a Kis Trianon-ban, a parkját se tudatm végigjárni.

Augusztus 17- Jó nap. Idejében felébredtem, kilenc után néhány perccel már a Louvre bejáratánál voltam.  Kevesebb mint tíz perc sorbanállás,  vásároltam egy könyvet és hat euróért egy audio-t is. A Master Tour-t jártam végig, vagyis Milói Vénusz, Szamotrakei Niké, Mona Lisa-val kezdtem, majd tempósan folytattam. Nagyon tetszettek az 1980-as tatarozáskor felfedezett és kiállított védőfalak.   A középkori francia szobrászat  részlegén megtaláltam az eddig csak képen csodált szobrot- lovag és a a nyolc szerzetes, mindegyikük arcán más- más kifejezéssel.

Miután kijöttem, megcsodáltam az Arc de Triomphe du Carroussel-t, majd az Obeliszket a szökőkutakkal. A Tuileries-től nem voltam elragadtatva, de a Champs Élysée-től sem- túl sokat vártam el tőlük.

A német csaj úgy forgolódik fölöttem az ágyban, mint egy elefánt.

Párizstól Londonig

Csaba beszámolója

Az év elején arra gondoltunk, hogy jó lenne kihasználni a tavaszi vakációt arra, hogy elrepüljünk valahova. A mi repülőterünkről induló járatok közül a választásunk Párizsra esett. A fő célok tehát azok voltak, hogy repüljünk (mivel Csabi még nem ült repülőn), nagyvárost látogassunk és még az is, hogy utazzunk egyet a TGV-vel. Ezután kezdtük elbonyolítani a dolgokat. Mert minek menni a szupervonattal pl. Lyonig és vissza, mikor lehetne egy olyan városig utazni, ahonnan van repülőjárat Vásárhelyre. Ekkor nézegettük Münchent, de odáig nem megy ez a gyorsvonat, aztán Brüsszelt, mert indított ide járatot a RyanAir, de nem volt jegy az esedékes dátumokra, míg végül Londonra esett a választás, hisz így még a csatorna alatt is vonatozhatunk.

 Nosza neki is fogtunk lefoglalni a repülőjegyeket (pár hét múlva), amiért egy kicsit ráfizettünk, de a vonatjegyeket a legjobb áron vettük, ami azt jelentette, hogy nem voltak flexibilisek , de csak 40£-ba  kerültek fejenként.

A szállásokat úgy kerestük, hogy minél közelebb essenek a pályaudvarokhoz (Gare du Nord illetve St. Pancras). Így találtuk a Vintage Hostelt Párizsban, reggelivel 4 éjszaka 3 személynek 394€  (elég lerobbant, nincs szappan,  és a reggeli is vékony), illetve a Howard Winchester szállót Londonban: 90£  három személynek  egy  éjszakára (szép, tiszta, szappan, sampon,TV , minden o.k.) 

Este érkeztünk Beauvaisba, a kis röptér kijáratától jobbra van a buszjegy árusító, 16€  a jegy Párizsba a Port Maillotig. Innen két metróval elértük a szállást. 

Orsay

Első nap : Orsay múzeum, a Louvre udvara a piramissal, Saint Chapelle, Palais de Justice kívülről (mert ezeket láttuk már), Notre Dame, ahol felmentünk a csúcsáig 7Euróért. A fiataloknak ingyenes 25 éves korig ha EUs tagállambol van. Séta a Bastille térig, visszafele a Pompidou központig, aminek a tövében találtunk egy nagyon jó és olcsó gyorsétkezdét a Flunch-ot. (melegen ajánlom). Folytatás az Operáig, majd holtfáradtan vissza a szállásra.

La Défense

Második nap : a La Défense negyed, a Diadalív, amit szintén megmásztunk potom 9,5 Euróért (fiataloknakingyen), a Champs Élysées egeszen a Concorde térig, innen metróval a másik Flunchig ami a Clichy megállónál van, majd a Place Pigalle fele a szállásunkra vonszoltuk magunkat. Este látogatás az Eiffel toronynál a középső szintig , a jegyeket itthonról vettük.

Harmadik nap :Luxembourg park,  Szent Mihály út(ján suhant nesztelen), Ile de la Cité mégegyszer, bámészkodás.

Kimaradt a Montparnasse torony és az Invalidusok dómja (betegség miatt). Délutánra hagytuk a közeli látnivalókat: a Montmartre-ot és a Sacré Coeurt, mert tudtuk, hogy másnap korán kell induljunk.

Negyedik nap: Indulás Londonba az Eurostarral. A Gare du Nord-on olyan vámvizsgálat van, mint a repülőtereken. Aztán anélkül, hogy bármi zötykölődést éreznénk 2 és fél óra alatt Londonba érkeztünk, helyenként 300 km/h es sebességgel, mindössze 20 perc alatt áthaladva a La Manche csatorna alatt.

Londonban, az állomástól 10 percre volt a szállás, letettük a fölösleges csomagokat és irány a város.

London Eye

 British Museum, Piccadily Circus, Trafalgar tér, Buckingham palota, Westminster apátság (itt megpihentünk volna de 18£-t kértek a belépőért), Big Ben, Parlament, majd a London Eye (a jegyet itthonról vettük hármunknak 54£-ért) ami nagyon megérte, volt előtte egy kis 4D s film is. 

London Eye

Folytatás a Temze partján a Globe szinházig, majd  egészen a Tower Bridge- ig. Itt átmentünk a tulsó partra a Towerhez, majd irány a St. Paul katedrális. 

 A képen a City az új, jellegzetes kuglófszerű épülettel.

Modern negyed a Tower bridge lábánál

 

Végre ebédeltünk valami portugál(?) étkezdében (chicken curry with rice, tea, cola), kb 18£, aztán még hátravolt vagy 3 km a szállásig. 

 Ötödik nap:Indulás korán reggel a vonathoz ami kivitt a Lutonban lévő reptérre. A vonatjegyet  Luton reptérig érdemes venni, másképp még buszjegyet is kellene váltani.  Az ára 39£ volt harmunknak.Két és fél óra múlva Vásárhelyen voltunk ( ami valójában az időzónák miatt 4 és fél órának felelt meg).