Az utóbbi két hónap bejegyzései törölt járatokról, késésekről, havazásról, ónos esőről, lezárt
repülőterekről és hasonlókról szóltak.
Írtam az utasok jogairól, illetve arról, hogy mit tehetsz, ha a járatodat
átirányították/ törölték: Járat törölve-harmadik rész .
Korábbi bejegyzéseimben (Várakozás a repülőtereken illetve A fapados árnyékos oldalán) a repülőtereken
töltött órákról írtam. Az alapelv mindig az volt, hogy az utasnak csak jogai
vannak.
Következzen- kommentár nélkül- a B. András beszámolója. Január
elején utaztak.
Helsinki
Hajnali 4-kor keltünk, mégis
szinte lemaradtunk. Mert
1. későn indultunk ki a Helsinki-i repülôtérre, azt hittük, hogy ha előző nap otthonról megcsináltuk az elektronikus "check-in"-t*, akkor nem kell majd a hosszú sor végére állni, hanem csak a nagy csomagjainkat feladni és kész. Tévedtünk. Mégis a több száz m-es sor végére kellett állni.
2. a Lufthansa aznap reggel csak két beszálló-pultot nyitott (embertakarékosság) és minden akkori és későbbi járatának utasai ott kellett tolongjanak egy nagy közös sorban
Az egyik pultnál a tisztviselőnő egy ideig bajlódott a számítógéppel, majd telefont ragadott és halkan azt monta: "tietokone ei toimii... on hurjaa jono täällä." mire mindenki egyetlen sorba rendezôdött.
1. későn indultunk ki a Helsinki-i repülôtérre, azt hittük, hogy ha előző nap otthonról megcsináltuk az elektronikus "check-in"-t*, akkor nem kell majd a hosszú sor végére állni, hanem csak a nagy csomagjainkat feladni és kész. Tévedtünk. Mégis a több száz m-es sor végére kellett állni.
2. a Lufthansa aznap reggel csak két beszálló-pultot nyitott (embertakarékosság) és minden akkori és későbbi járatának utasai ott kellett tolongjanak egy nagy közös sorban
Az egyik pultnál a tisztviselőnő egy ideig bajlódott a számítógéppel, majd telefont ragadott és halkan azt monta: "tietokone ei toimii... on hurjaa jono täällä." mire mindenki egyetlen sorba rendezôdött.
München
Esős idő volt, reggel 8 elôtt lehetett. Az új A320 eresztékeiben megmozdulva rakta le hatalmas testét az esôs
leszállópályára. Eleget "gyalogolt" velünk, még egy hatalmas betonhídon is
átsétált, ami alatt autók száguldoztak. Leszállaskor buszba tereltek, a busz is
sokat kacskaringózott. Egyszer csak egy rejtett zugban álló, állig
felfegyverzett anti-terrorista katonai jármű mellett is elhaladtunk. Bizonyára
"Reszkessetek betörők!" meggondolásból nem dugták el nagyon.
Ilyen közelről sose láttam géppuska-toronnyal felszerelt terepjárót. Hát igen,
valamit mindig gyártani kell, másképp az a rengeteg ember miért kap fizetést,
miből fizet adót? Egy ilyen biztos nem olcsó dolog. Bent a váróteremben érdekes
ember mellé ültem le: egy turbános, nagy fehér szakállú, jó húsban levô hindu
úr a napbarnította lábújjait tornásztatgatta lehúzutt saruján nyugvó
lábfejjel.
Valamiért 40 perccel megtoldották az eredeti várakozási idôt a kolozsvári
továbbindulásra. Bár nagy szükségem nem volt rá, belevágtam németül megkérdezni
a jegykezelô légikisasszonytól, hogy akkor tehát még összesen hány perc
várnivalónk van. Ez sikerült is, bár évtizedek óta nem használtam a nyelvet.
Viszont mikor látta arcomon, hogy válaszából nem értek egyből mindent, hirtelen
dühbe gurult, kipirosodott az arca és széles mozdulatokkal gesztikulálva kezdett
ismételten magyarázni, úgy, hogy az egész várakozó közönség figyelmét magunkra
terelje. Már megbántam kíváncsi vállalkozásomat, alig vártam, hogy
kihátrálhassak szorult helyzetembôl. Aztán a propelleres kisgép lassan
nekivágott a hazafelé vezetô útnak. Évekkel ezelôtt mondta egy
németországi munkatársnôm, hogy ez volt Hitler kedvenc repülôtere. Búcsú
véled Münich. Mi az iskolában még úgy tanultuk, hogy München. Változó
világ.
Kolozsvár
"Ende gut - alles gut" - végül a Szénafüvek-beli "dealurile copârşăului" agyagdombok megkerülésével leszálltunk Szamosfalván.
András
Ui- a képeket András készítette a müncheni repülőtéren: „holdbéli épület”
a repülőtér mellett, illetve a mozgójárda, amely segít a több
mint 1km hosszú folyósón gyorsabban elôrehaladni
