Augusztus 18- Musée d’Orsay, nyitáskor értem oda. A könyvesboltban egy velem egykorú, laoszi nő, Genevieve, meghívott kávézni. 19 éves korától él Franciaországban, a háború miatt hagyta el a hazáját. Megkínált nápolyival, hasznos és kevésbé hasznos tanácsokat osztogatott. 11 óra után jutottam be a múzeumba, több mint hat órát töltöttem bent. Csodálatos. Remek Art Nouveau bútorokat, kárpitokat, lámpákat láttam. Nem tudtam mindent végigjárni, következő napra hagyom az impresszionistákat és a posztimpresszionistákat. Ha velük kezdtem volna, kevésbé élveztem volna a kiállítás többi részét.
Este kilenckor értem a Diadalívhez (Arc de Triomphe de l’Etoile). Megérte a spirális lépcsőn 50 méteres magasságba felmászni. A kilátás felséges volt, esti kivilágításban láttam a híres épületeket, műemlékeket- Des Invalides, Sacre Coeur, Palais Royal- Louvre, Egyiptomi Obeliszk, La Défense, Eiffel- Torony. Utóbbi sárga fényű szépségét 22 óra körül néhány percig fényes csillagocskák fokozták. A tetején fénnyaláb forgott, a másik két forgó fénnyaláb forrását lejövetkor az Ismeretlen Katona síremlékénél, az árkádok alatt találtam meg. Itt a benti folyosón a nagy sárga fémtáblákon a feliratokat olvasgattam: „1918 november 11-én Elzász és Lotharingia visszakerült Franciaországhoz”, „1871 szeptember 4-én kikiáltották a Francia Köztársaságot”, „Dicsőség Koreában/ Tunéziában/ Algériában/ Marokkóban elesett katonáinknak”, „Örök dicsőség az Ellenállásban 1939-1945 között elesett diákoknak”. Irtam már, hogy vannak népek, akik kifejezik hálájukat elődeiknek.
Augusztus 19- Istenem, mennyi szépséget láttam ma! Reggel ismét a Musée d’Orsay-ben kezdtem. Impresszionisták, neoimpresszionisták. Monet Vízililiomai csodálatosak, Paul Gaugain csak-csak, Vincent van Gogh képei erőteljesek, kedvünktől függően hatalmat és/ vagy dühöt sugallnak. Délben búcsúztam az Olympia-tól és Manet Reggeli a szabadban-jától. Az Orangerie-ben folytattam, a Paul Guillaume által adományozott magánmúzeumot néztem végig. A legcsodálatosabb: két ovális teremben négy hatalmas freskó volt, a Claude Monet vízililiomai, amelyeket azért festett a párizsiaknak, hogy legyen egy kikapcsolódást, gondűzést szolgáló helyük.
A Musée Branly könyvesboltjában, miután valaki a lábamra ejtett egy rendkívül súlyos albumot, csak egyetlen könyvet vásároltam, mivel minden nagyon drága volt. Bent három emeletnyit kell legyalogolnod a WC-ig, majd, miután visszamásztál, egy nagyon hosszú folyosón (The River) kell végighaladnod, hogy elérj a “földrészekig”. Mindegyiknek más színű padlója van amúgy. Ma Óceániát jártam végig, mivel nagyon keveset tudok róla. Érdekes, exotikus, számomra nagyon szokatlan. Hosszú (főleg személyes) beszélgetés egy fiúval a személyzetből.
Hazafelé az Elysée Palota mellett vettem észre, hogy a tér egyik sarkán a Pierre Cardin, a másikon a Prada divatház van. Milyen elegáns környezete van az elnöknek!
Lovas és biciklis rendőröket láttam ma. Nagyon sokan hajtánnyal közlekednek.
Augusztus 20- A Branly- rakparton írok. Jó napom volt. Az Invalidusoknál kezdtem. Nem tudtam, hogy a Hadtörténeti Múzeum ilyen nagy. Gyönyörűek voltak a páncélok és az egyenruhák. Tetszett a Makettmúzeum, de leginkább a St.Louis- templom és, természetesen, a dóm. Csodálatos az oltár a dómban- négy csavart oszlop, mint egy baldachin, fehér és fekete márványból.
Az alagsorban kripták. Itt nyugszik Napoleon Bonaparte, tábornokok, és II. Napoleon. A meggyszínű Bonaparte- szarkofág körül zöld babérkoszorű és narancssárga sugarak. A körfolyosón tíz féldombormű, Napoleont dicsőitik. Minden grandiózus.
Nagyon közel van a Rodin- múzeum. Szép a kert, nagyon zöld a fű. A kertben fekete bronzszobrok, a Calais-i polgárok és a Pokol Kapuja tetszett leginkább. Utóbbit láttam fehérben az Orsay-ben. A házban a Csók, amely annyira meghatott kamaszkoromban.
Visszatértem a Branly- ba, és végigjártam az Ázsia, Afrika, Amerika kiállításokat, majd a Guatemalai Maya kiállítást és még egyszer kedvencemet, Óceániát. A kijáratnál még egyszer megcsodáltam a múzeum kertjében foszforeszkáló feher- kék- zöld fényeket.
Hazafelé a metróban vetem észre, hogy a hirdetőtáblákat is szabványosították- fehér alap, drapp keret.
Augusztus 21- Ma a rossz választások napja volt. Reggel az Austerlitz állomásra mentem, remélve, hogy még ingyenes a busz. Nem volt, lihegve értem a Saint Chapelle-hez. Gyönyörű. Nagyon szépek az üvegablakok, a boltívek, a falburkolatok. A Conciergerie következett, ami gyakorlatilag időpazarlás volt. Marie Antoinette celláját szerettem volna látni, de nem érte meg. Nekem nem tűnt sikeresnek a szoba helyreállítása. Egyetlen érdekesebb helyiség a kápolna volt, ahol a gazdagok a guillotine előtti éjszakán mulathattak. Bizarr.
A Delacroix- múzeum felé St. André des Arts-on haladtam, vendéglők és boltocskák között, vásároltam is néhány apróságot. A Delacroix- múzeum kiábrándított. Az utolsó lakása, három szoba és a műhely. Őszintén, másvalamire számítottam.
Innen a Pantheon-ba siettem. Tetszettek a Saint Genevieve életét ábrázoló óriási freskók- ahogy egy hámló sarokból következtettem, a falra ragasztott vászonra festették őket. A kriptával folytattam, ahol a tudomány, kultúra és az állam fejlődéséhez jelentősen hozzájáruló személyiségek panteonja található. Felmásztam a dómba is, nagyon szép a kilátás.
A Cluny- múzeummal folytattam, sajnos, már csak egy jó órám maradt. Szerencsére megtaláltam a hölgyet és az egyszarvút ábrázoló híres falikárpitokat, és, hála az audio- guide-nak, a jelentésüket is megértettem.
Biciklispelerin- vásárlás közben beszélgetés a belarusz származású elárusítónővel, majd beálltam a Notre- Dame tornya előtti sorba. Gyorsan telt az idő, hála a mellettem álló brazil apa- fiú párosnak.
A toronyba három szakaszban lehet feljutni: az üzlet, a harang (422 lépcső), majd a fenti galéria (124 lépcső). Megérte felmászni. A templom melletti parkocska babaháznak tűnt.
Hazafelé lementem a rakpartra. Láttam a szabadtéri szobros parkocskát, az esti piknikezőket, a partra irányított lámpájú hajókat.
Augusztus 22- utolsó nap
Saint Julien le Pauvre templom, meglepetésemre görög- katolikus. A mellette levő parkban Párizs legidősebb fája, 1602- ben ültették.
Megkerestem a Shakespeare- könyvesboltot, de kiábrándított. A könyveket csak felhalmozták a polcokra, dohszag, szűkös hely, szegényes ajánlat a történelmi részlegen.
Vásároltam egy baguette-et, majd visszamentem a Cluny – múzeumba. A hölgy és orrszarvún kívül (ezek csodálatosak) a többi nem nagyon tetszett, lehet, hogy már telítődtem élményekkel.
A könyvesboltban vásároltam egy könyvet a középkori templomokról, majda Notre- Dame- hoz mentem vissza, szerencsére gyorsan bejutottam. Innen a rue de Rivoli-n a Saint Paul- templomba tértem be, majd a Place de Vosges parkjában telepedtem le. Itt írom ezeket a sorokat, és itt búcsúzom Párizstól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése