Párizsi napló- első rész

  Augusztus 9-Torkomban dobogó szívvel,  este későn érkeztem a Young & Happy hostelbe (rue Mouffetard 80),  ahol kiderült, hogy éppen nincsenek olcsó helyek, csak 70 eurós szabad szoba van.  Csodák csodája, megengedték,  hogy a recepción töltsem az éjszakát. És- micsoda éjszaka! – hajnalig beszélgettünk. Megtudtam, hogy Kunalnak hívják a recepcióst, indiai emigránsok gyereke, és –kemény felvételi után- elektronikát tanul (az állami) műszaki egyetemen. Kávéval, teával, tanácsokkal szolgált.

Augusztus 10- Találtam olcsó szállást a Blue Planet hostelben (25 euró ejszakánként olcsónak számít Párizsban), öt ágyas szoba, saját fürdőszobával.  Beköltözés után (két  km-t húztam magam után a gurulós bőröndöt) első utam a Gare Lyon-ra vezetett, Paris Pass Musse cardot szerezni.

Miután megcsodáltam (és lefényképeztem) a Gare Lyon-t, a Rue Lyon-on a Bastille térig sétáltam (oszlop, Operaház). Innen a Place des Vosges-ra mentem.  A teret minden oldaláról 9-9 hasonló ház veszi körül.  Szökőkutak, középen XIII. Lajos szobra, az árkádok alatt művészeti galériák, üzletek és kávéházak teszik egyedivé és elragadóvá. Ne feledkezzünk meg a Victor Hugo- emlékházról a 6. szám alatt (ingyenes a belépés).

A hostel felé sétálva két dolog tűnt fel. Az egyik az,  hogy a legtöbb taxis színesbőrű.  A másik pedig, hogy a párizsiak tényleg rengeteget ülnek a teraszokon.

Augusztus 11- A Boulevard Diderot-on indultam meg, úgy 20 perc múlva a Place de la Nation-on csodáltam meg egy szoborcsoportot, illetve a tér sarkában két gyönyörű oszlopot (és végre egy ingyenes illemhely!!!). Az Avenue Philippe Auguste-on, majd a Boulevard Menilmontant-on haladtam a Pere Lachaise temetőig.  Ebédidő volt ugyan (vagyis amikor ebédszünet szokott lenni az alkalmazotaknak), de bejutottam, sőt, térképet is kaptam egy kedves francia fiatalembertől. Természetesen, először is az Enescu sírját kerestem meg.

Megtaláltam Chopin, Jim Morrison, Rossini, Haussman sírjait is. 









A Chapelle előtti padon ülve egy idősebb Madame-mal beszélgettünk, megállapítottuk, hogy ez a temető más, mint akármelyik, eddig látott temető.

A M.Pere Lachaise állomástól 3-as metróval mentem a Cernuschi Múzeumhoz (ingyenes belépés). 

Tátott szájjal bámultam a lépcső aljában álló, 4 m magas, fekete bronzból készült Buddha- szobrot, utána pedig a bronzból, porcelánból, kerámiából, fából készült kínai műalkotásokat.

A múzeum után több mint egy órát sétáltam a Monceau- Parkban. Elragadó:  Jules Verne- témájú körhinta, Guy de Maupassant- emlékmű,  kacsák a tavon, gyerekek a homokozóban, gyönyörű kovácsoltvas vaskapuk a bejáratnál.

A Bd. Malesherbe-n folytattam utamat a Sf. Augustin- templomig. Zárás előtt jutottam be pár percre.  Utána némi kalandozás után megtaláltam Kunal barátomat, óriási ingyen szendvics volt a jutalmam.  A Saint Lazare állomásról a 14-es metróval szerettem volna visszajutni a Gare de Lyon-ra.  Először is- a  Saint Lazare állomáson a metrómegálló egy nagy,  átlátszó, fekete tojáshoz hasonlít, mögötte van a vonatállomás. Több szintnyit ereszkedtem a metróig, szerencsére bejelölték az irányt. Nem úgy, mint a Gare de Lyon-on, ahol több embert kellett megkérdeznem, amíg a felszínre jutottam.   

   Augusztus 12-  Több mint négy órát töltöttem a Musée Carnavalet-ben.  Ingyenes belépés, megengedik, hogy fényképezz, csak villanófényt ne használj. .  A kert és a kínai táblafestmények tetszettek leginkább.  A szédítő luxussal berendezett termeket látva azon gondolkoztam, hogy a gazdagok vajon észrevették-e, mennyi gyönyörűséggel vannak körülvéve.

A Musée  Cognaqc- Jay-ben folytattam, ez egy nagyon jó ízléssel összeállított magángyűjtemény, amelyet az államnak adományoztak. Nagyon tetszett a skatulyagyűjtemény, és két, faunnőket (patkós állatlábú asszonyok, illetve hozzájuk hasonló gyerekeiket) ábrázoló agyagszobor. Itt is ingyenes a belépés.

A Rue de Rivoli-n sétáltam tovább, megálltam megcsodálni az Hotel de Ville-t (Városháza). Óriási terén a szökőkutak vízsugara  kerítéshez hasonlít. A tér közepén egy nagy homokos területen négy röplabdapálya van, mindegyiken játszottak. Sok néző drukkolt. 

Benéztem a Louvre udvarára is. Az elsőben egy nagyon szép ártézi kutat láttam, a másodikban az üvegpiramisokat. Gyönyörűek voltak, háttérben az Eiffel- toronnyal.

A Rue de Rivoli-n nagyon hosszú árkádok alatt haladtam tovább, árujukat a járdára is kirakó emléktárgyas üzletek, illetve elegáns szállodák előtt.   Amikor át akartam menni az Avenue Gabriel-re, -meglepetés!-,  nem engedtek át. Két kiskatona őrizte, megtudtam, hogy a USA nagykövetségénél járok. Egy kis parkon mentem át, és a térkép alapján jöttem rá, hogy az Elysée  Palotánál járok.

Hazafelé a Saint Lazare állomáson, amikor jegyeket vásároltam, két feltűnően öltözött fiatal néger nő kötött belém- „Fait la queue, Madame!”  felkiáltással. Ez volt az első kellemetlen benyomásom Párizsban. Ha már a benyomásoknál tartunk- nagyon sokan dohányoznak az utcán. Menet közben,  úgy a férfiak, mint a nők  vagy a fiatalok. Nagyon sok az emigráns-  négerek, arabok, indiaiak, és akkor még nem írtam a rengeteg, mindenféle nemzetiségű  turistáról.  A francia nyelv nagyon szépen hangzik,  a gyerekek elragadóan beszélnek.