Fapados árak, fapados szolgáltatások

Budapest, Liszt Ferenc repülőtér.

A repülőjegyem 12 euróba került egy jó hónappal ezelőtt. Szinte kétszer ennyit  fizettem volna, ha  nem  az  internetes utasfelvételt választom.

Útitársam 10 eurót fizetett a nagy kézipoggyászért,  a Wizzair járatain csak a kis kézipoggyász ingyenes.

A terminál épületében még minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyunk elégedve.
Az üvegfalakon túl  a repülőket, nem pedig a fura építményt figyeljük.

Útlevélellenőrzés után elhagyjuk az épületet, és elindulunk a folyosón.

A gurulós bőrönd néha gurul, néha nem gurul....

Szerencsésen lejutottunk.  Bicegők, tűsarkú cipősek, babakocsit cipelők gyakorolják csak a lépcsőzést.  A nagy kézipoggyászosok pedig emelgessék csak a bőröndjüket.

Hangulatos rácsok között folytatódik a kalandtúra.

Már látszik a fény az alagút végén.

Még néhány méter a rácsok között a betonon.

B2, B3, B4 beszállókapu a sátorban.

Itt lehet kényelmesen álldogálni 30-40 percet felszállás előtt.

Az utolsó szakasz. Most éppen nincs kánikula, nem esik, nem havazik. De jó!

Felszállás után már csak a repülés öröme marad. Mert a repülés mindenkié.







Lásd még:

Fapados-alapfogalmak
Kézipoggyász
Internetes utasfelvéte (online check-in)
Kézipoggyászdíj a Wizz Air járatain

Wizzair 20% kedvezmény MA, szeptember 25-én

Úgy látszik, hogy szeptember a Wizzair- kedvezmények hónapja.....

 

Wizzair: 20% kedvezmény minden járatra, és az összes úti célra, ha  MA, szeptember 25-én foglalsz.

*A 20% kedvezmény a viteldíjra vonatkozik, amely tartalmazza a kötelezően fizetendő adókat és egy kis méretű kézipoggyász (42x32x25 cm) díját, de nem tartalmazza az adminisztrációs díjat. A kedvezmény csak új foglalásokra vehető igénybe.

Ui- Foglaláshoz lásd a régebbi bejegyzéseket:

Foglalás nyomonkövetése, regisztrációs adatok módosítása
Foglalas előszó
Foglalás lépésről lépésre

Ui2- Csak az a kis kézipoggyász!  - Csak azt tudnám feledni!
 Kézipoggyászdíj a Wizzair járatain

Párizsi napló- harmadik rész

Augusztus 18- Musée d’Orsay, nyitáskor értem oda. A könyvesboltban egy velem egykorú, laoszi nő, Genevieve, meghívott kávézni. 19 éves korától él Franciaországban, a háború miatt hagyta el a hazáját. Megkínált nápolyival, hasznos és kevésbé hasznos tanácsokat osztogatott. 11 óra után jutottam be a múzeumba, több mint hat órát töltöttem bent. Csodálatos. Remek Art Nouveau bútorokat, kárpitokat, lámpákat láttam. Nem tudtam mindent végigjárni, következő napra hagyom az impresszionistákat és a posztimpresszionistákat. Ha velük kezdtem volna, kevésbé élveztem volna a kiállítás többi részét.

Este kilenckor értem a Diadalívhez (Arc de Triomphe de l’Etoile). Megérte a spirális lépcsőn 50 méteres magasságba felmászni. A kilátás felséges volt, esti kivilágításban láttam a híres épületeket, műemlékeket- Des Invalides, Sacre Coeur, Palais Royal- Louvre, Egyiptomi Obeliszk, La Défense, Eiffel- Torony. Utóbbi sárga fényű szépségét 22 óra körül néhány percig fényes csillagocskák fokozták. A tetején fénnyaláb forgott, a másik két forgó fénnyaláb forrását lejövetkor az Ismeretlen Katona síremlékénél, az árkádok  alatt találtam meg.  Itt a benti folyosón a nagy sárga fémtáblákon a feliratokat olvasgattam: „1918 november 11-én Elzász és Lotharingia visszakerült Franciaországhoz”, „1871 szeptember 4-én kikiáltották a Francia Köztársaságot”,  „Dicsőség Koreában/ Tunéziában/ Algériában/ Marokkóban elesett katonáinknak”, „Örök dicsőség az Ellenállásban 1939-1945 között elesett diákoknak”. Irtam már, hogy vannak népek, akik kifejezik hálájukat elődeiknek.

Augusztus 19- Istenem, mennyi szépséget láttam ma! Reggel ismét a Musée d’Orsay-ben kezdtem. Impresszionisták, neoimpresszionisták. Monet Vízililiomai csodálatosak,  Paul Gaugain csak-csak, Vincent van Gogh képei erőteljesek, kedvünktől függően hatalmat és/ vagy dühöt sugallnak. Délben búcsúztam az Olympia-tól és Manet Reggeli a szabadban-jától. Az Orangerie-ben folytattam, a Paul Guillaume által adományozott magánmúzeumot néztem végig. A legcsodálatosabb: két ovális teremben négy hatalmas freskó volt, a Claude Monet vízililiomai, amelyeket azért festett a párizsiaknak, hogy legyen egy kikapcsolódást, gondűzést szolgáló helyük.

 A Musée  Branly könyvesboltjában, miután valaki a lábamra ejtett egy rendkívül súlyos albumot, csak egyetlen könyvet vásároltam, mivel minden nagyon drága volt.  Bent három emeletnyit kell legyalogolnod a WC-ig, majd, miután visszamásztál, egy nagyon hosszú folyosón (The River) kell végighaladnod, hogy elérj a “földrészekig”. Mindegyiknek más színű padlója van amúgy. Ma Óceániát jártam  végig, mivel nagyon keveset tudok róla. Érdekes, exotikus, számomra nagyon szokatlan. Hosszú (főleg személyes) beszélgetés egy fiúval a személyzetből.

Hazafelé az Elysée Palota mellett vettem észre, hogy a tér egyik sarkán a Pierre Cardin, a másikon a Prada divatház van. Milyen elegáns környezete van az elnöknek!

Lovas és biciklis rendőröket láttam ma. Nagyon sokan hajtánnyal közlekednek.

Augusztus 20- A Branly- rakparton írok. Jó napom volt. Az Invalidusoknál kezdtem. Nem tudtam, hogy a Hadtörténeti Múzeum ilyen nagy. Gyönyörűek voltak a páncélok és az egyenruhák. Tetszett a Makettmúzeum, de leginkább a St.Louis- templom és, természetesen, a dóm. Csodálatos az oltár a dómban- négy csavart oszlop, mint egy baldachin, fehér és fekete márványból.

Az alagsorban kripták. Itt nyugszik Napoleon Bonaparte, tábornokok, és II. Napoleon. A meggyszínű Bonaparte-  szarkofág körül zöld babérkoszorű és narancssárga sugarak. A körfolyosón tíz féldombormű,  Napoleont dicsőitik. Minden grandiózus.

Nagyon közel van a Rodin- múzeum. Szép a kert, nagyon zöld a fű. A kertben fekete bronzszobrok, a Calais-i polgárok és a Pokol Kapuja tetszett leginkább. Utóbbit láttam fehérben az Orsay-ben. A házban a Csók, amely annyira meghatott kamaszkoromban.

Visszatértem a Branly- ba, és végigjártam az Ázsia, Afrika, Amerika kiállításokat, majd a Guatemalai Maya kiállítást és   még egyszer kedvencemet, Óceániát. A kijáratnál még egyszer megcsodáltam a múzeum kertjében foszforeszkáló feher- kék- zöld fényeket.

Hazafelé a metróban vetem észre, hogy a hirdetőtáblákat is szabványosították-  fehér alap,  drapp keret.

Augusztus 21- Ma a rossz választások napja volt. Reggel az Austerlitz állomásra mentem, remélve, hogy még ingyenes a busz. Nem volt, lihegve értem a Saint Chapelle-hez. Gyönyörű. Nagyon szépek az üvegablakok, a boltívek, a falburkolatok.  A Conciergerie következett, ami gyakorlatilag időpazarlás volt. Marie Antoinette celláját szerettem volna látni, de nem érte meg. Nekem nem tűnt sikeresnek a szoba helyreállítása. Egyetlen érdekesebb helyiség a kápolna volt, ahol a gazdagok a guillotine előtti éjszakán mulathattak. Bizarr.

A Delacroix- múzeum felé  St. André des Arts-on haladtam, vendéglők és boltocskák között, vásároltam is néhány apróságot. A Delacroix- múzeum kiábrándított. Az utolsó lakása, három szoba és a műhely. Őszintén, másvalamire számítottam.

Innen a Pantheon-ba siettem. Tetszettek a Saint Genevieve életét ábrázoló óriási freskók- ahogy egy hámló sarokból következtettem, a falra ragasztott vászonra festették őket. A kriptával folytattam, ahol a tudomány, kultúra és az állam fejlődéséhez jelentősen hozzájáruló személyiségek panteonja található. Felmásztam a dómba is, nagyon szép a kilátás.

A Cluny- múzeummal folytattam, sajnos, már csak egy jó órám maradt. Szerencsére megtaláltam a hölgyet és az egyszarvút ábrázoló híres falikárpitokat, és,  hála az audio- guide-nak, a jelentésüket is megértettem.

Biciklispelerin- vásárlás közben beszélgetés a belarusz származású elárusítónővel, majd beálltam a Notre- Dame tornya előtti sorba. Gyorsan telt az idő, hála a mellettem  álló brazil apa- fiú párosnak.

A toronyba három szakaszban lehet feljutni: az üzlet, a harang (422 lépcső), majd a fenti galéria (124 lépcső). Megérte felmászni. A templom melletti parkocska babaháznak tűnt.

Hazafelé lementem a rakpartra. Láttam a szabadtéri szobros parkocskát, az esti piknikezőket, a partra irányított lámpájú hajókat.

Augusztus 22- utolsó nap

Saint Julien le Pauvre templom, meglepetésemre görög- katolikus. A mellette levő parkban Párizs legidősebb fája, 1602- ben ültették.

Megkerestem a Shakespeare- könyvesboltot, de kiábrándított. A könyveket csak felhalmozták a polcokra, dohszag, szűkös hely, szegényes ajánlat a történelmi részlegen.

Vásároltam egy baguette-et, majd visszamentem a Cluny – múzeumba. A hölgy és orrszarvún kívül (ezek csodálatosak) a többi nem nagyon tetszett, lehet, hogy már telítődtem élményekkel.

A könyvesboltban vásároltam egy könyvet a középkori templomokról, majda Notre- Dame- hoz mentem vissza, szerencsére gyorsan bejutottam. Innen a rue de Rivoli-n a Saint Paul- templomba tértem be, majd a Place de Vosges  parkjában telepedtem le. Itt írom ezeket a sorokat, és itt búcsúzom Párizstól.

Párizsi napló- második rész

Augusztus 13-  Reggel tízkor  a Saint Étienne du Mont- templomnál kezdtem, a Panteon mellett. Érdekes  Párizs védőszentjének, Saint Genevieve-nek a szarkofágja, azt mondják, hogy ha ráteszed a kezed, akkor érzed az energiáját.

Esett az eső és hideg szél fújt, amikor kijöttem. A Panteonban felmelegedtem, majd  a Luxemburg- kertben sétáltam.  Elragadó Maria Medici  szökőkútja. Szinte tökéletes kör alakú sétányon Franciaország királynőinek a szobrai. Végre megtudtam, hogy az Orangerie eredetileg trópusi növények melegháza volt.  A tulajdonképpeni palotában a Francia Szenátus székhelye van.

A Rue Bonaparte úton kicsi, elegáns és drága üzletek előtt sétálva jutottam el a Saint Sulpice templomba.  Előtte az óriási téren gyönyörű három szintes szökőkút van. Bent az Angyalok Kápolnájában a   Delacroix freskók- leghíresebb a  Jákob harca az angyallal. Gyönyörű üvegablakok.

Az Alley Abbay-n sétáltam tovább, majd a Rue Fürstenberg 6 szám alatt eljutottam a Delacroix múzeumig.

A Saint Germain des Pres templomba leptem be, ahol pont Fra Angelico-reprodukciok voltak kiállítva. Szemben a templomal, a híres Deux Magots kávézóban, megtekintettem a két, kínait ábrázoló szobrot, amelyről híressé vált a helyiség.

Nem tudtam ellenálni a szűk és zsúfolt utcákban terjengő kávéillatnak. Betértem az egyik kávézóba, öt másik idegennel együtt akartak egy asztalhoz ültetni. Köszönöm, de ebből nem kérek. Később Kunaltól tudtam meg, hogy óriásiak a házbérek, kb 8,000 eurót kérnek  egy kis helyiségért.

A Saint Sévérin templomban készítettem néhány képet, majd a Cluny Múzeumba (Moyen Age)  tértem be. Innen a Notre- Dame-hoz mentem. Kissebbnek tűnt, mint ahogy elképzeltem.

A hostelben új szobatársnők Bretagne-ból. Innen Nepálba utaznak három hétre. De jó nekik!

Augusztus 14 – Nagyon sokan kocognak, a parkokban és a Szajna partján. Férfiak és nők, öregek és fiatalok. Le a kalappal előttük. A másik véglet- Shopping Express VIP-es feliratú busz.

Ha már shopping- a Notre Dame felé haladva, a szuvenírárusoknál  két elragadó kép reprodukcióját fedeztem fel,  az őszi Párizst  ábrázolják. Ugyanott vettem egy kínai gyártmányú, kitűnő minőségű utazótükröt. Gyönyörú vasáru, de drága, ez is kínai gyártmány.

A Szajna partján sétálok. Rengeteg könyvárus. Sötétzöldre festett ládákban tartják az árujukat, egyes ládákon számozást is láttam. Minőségi és antikvár könyvek. Kotorászás után néhány szép reprodukciót találtam, ezúttal a párizsi tavaszról.

Látványos a III. Sándor cárról elnevezett híd. A Rive Gauche-on  a távolban az Hotel des Invalides, a Rive Droit-n az 1900-ban felavatott Grand Palais. Szemben a Petit Palais. Két óra repült el odabent. Az utolsó termekben már siettem, a belső kertet csak az ablakon keresztül láttam. Rengeteg impresszionista: Monet, Cezanne, Sisley. Delacroix, de van ott Bruguel, Dührer és Cranach is. Remek Carriére szobrok és kerámiák. Egy Rembrandt- önarckép .  Gyönyörű faburkolatok, sajnos, nem engedtek fényképezni.

A Saint Germain-en sétálok tovább. Elegáns üzletek, a híres Deux Magots kávéház, lopva bepillantottam, hogy megnézzem a két kínai szobrát.

A Saint Michel-en haladok tovább, a Sorbonne-t keresve. Szemben Montaigne szobra egy kis park előtt.  Az egyetemtől balra a College de France és a Louis le Grand líceum.  Az egyetem túlsó oldalán a Cluny Múzeum. 

A Rue de Clovis-n haladva, két épület között egy faldarabra figyeltem fel.  A rajta levő emléktábla szerint a  XII. századi városfal egy darabja volt.  Mások így őrzik és  hirdetik  a régiségeiket.

Meglátogattam Kunalt. Szolgálatos volt a hostelben; amikor végzett, a Gare du Nord mellé mentünk egy indiai étterembe. Nagyon fűszeres, nagyon pikáns zöldségétel, utána mentatea. Felséges! Utána az 5-ös metróval mentem a Gare Austerlitz-ig, onnan pedig a Charles de Gaulle hídon át a Gare de Lyon-ig.

Augusztus 15- A Gare de Lyon-tól M1-el a Concorde-ig, onnan M12-vel a Montmartre-ra.  A metróban egy szaxofonos játszott olyan hangosan, hogy nem hallottam az állomások nevét. A kijáratnál automata felvonó, még a másodperceket is kijelzi.

Notre Dame és a Sacré- Coeur. A templom közelében  (főleg idős) festők- nagyon drágán dolgozank. Ma van az Assomption de la Vierge Marie (Nagyboldogasszony ünnepe), 15 órakor láttam a körmenetet.

Lefelé jövet megnéztem a Saint Jean de Montrmartre –ot, az egyetlen vasbetonból készült templomot. Tervezője, Anatole Baudot  az ipari forradalom alatt kifejlesztett anyagokból dolgozott. Gyönyörű üvegablakok, mozaikok.

A Pigalle metróállomás  Art Nouveau stílusú bejáratán haladtam át, az Eiffel toronyig utaztam. Lehangoló és poros a környék. Ugyanúgy, mint a Champs de Mars, tönkrement, lombtalan fáival. A Branly múzeum külseje se tetszett.

A hostelben egyedül a szobában, később egy német tanítónő, majd egy idősebb –nem éppen szagtalan- indiai lakótársnő.

Augusztus 16- Fura egy nap! A Gare Lyon-nál akartam Museum Pass-t venni, az elárusítónő határozottan udvariatlan volt. Csak 10.30-kor indultam a hostelből, sok időt töltöttem a Museum pass- vásárlással, még többet a Gare Austerlitz-en bolyongva, és így későn értem ki Versaille-ba (11.50-kor). Egy jó órát álltam sorba (és még 10 percet a WC-nél), majd besoroltam a termekben kígyózó sorba. Volt, aki mindent le akart fényképezni, volt, aki unottan nézelődött, és  a szemtelen turistákból is akadt néhány. Több mint négy órát töltöttem bent, igyekeztem elmerülni a részletekben is.  Volt, amit „felismertem” és megcsodáltam. Óriási arányok, szédítő luxus mindenhol.

16.45-kor indultam meg a Kis Trianon felé- kecses kis épület. Elragadó sétányok a parkban, falucska a pici tó partján, márványból, illetve fából készült pavilonok, nagyon sok fajta fa, egyesek érdekesen elcsavarodva. Tudtam, hogy Marie Antoinette, XVI. Lajos felesége terveztette így a park külsejét. Nagyon tetszett a parkocska, és a virágok, amelyek a házak lépcsőjét és teraszát díszitik.

 Este 21.20-ra értem vissza Párizsba, és 22 órakor léptem be a hostelbe. Itt  két,  kezdettől fogva antipatikus német lány lett a szobatársnőm.

Sajnálom, hogy reggel nem indultam korábban és hogy nem tudtam elég időt tölteni a Kis Trianon-ban, a parkját se tudatm végigjárni.

Augusztus 17- Jó nap. Idejében felébredtem, kilenc után néhány perccel már a Louvre bejáratánál voltam.  Kevesebb mint tíz perc sorbanállás,  vásároltam egy könyvet és hat euróért egy audio-t is. A Master Tour-t jártam végig, vagyis Milói Vénusz, Szamotrakei Niké, Mona Lisa-val kezdtem, majd tempósan folytattam. Nagyon tetszettek az 1980-as tatarozáskor felfedezett és kiállított védőfalak.   A középkori francia szobrászat  részlegén megtaláltam az eddig csak képen csodált szobrot- lovag és a a nyolc szerzetes, mindegyikük arcán más- más kifejezéssel.

Miután kijöttem, megcsodáltam az Arc de Triomphe du Carroussel-t, majd az Obeliszket a szökőkutakkal. A Tuileries-től nem voltam elragadtatva, de a Champs Élysée-től sem- túl sokat vártam el tőlük.

A német csaj úgy forgolódik fölöttem az ágyban, mint egy elefánt.

Wizzair 20% kedvezmény MA, szeptember 4-én

Wizzair: 20% kedvezmény minden járatra, minden célállomásra, ha  MA, szeptember 4-én foglalsz.

*A 20% kedvezmény a viteldíjra vonatkozik, amely tartalmazza a kötelezően fizetendő adókat és egy kis méretű kézipoggyász (42x32x25 cm) díját, de nem tartalmazza az adminisztrációs díjat. A kedvezmény csak új foglalásokra vehető igénybe.

Ui- Foglaláshoz lásd a régebbi bejegyzéseket:

Foglalás nyomonkövetése, regisztrációs adatok módosítása
Foglalas előszó
Foglalás lépésről lépésre

Párizsi napló- első rész

  Augusztus 9-Torkomban dobogó szívvel,  este későn érkeztem a Young & Happy hostelbe (rue Mouffetard 80),  ahol kiderült, hogy éppen nincsenek olcsó helyek, csak 70 eurós szabad szoba van.  Csodák csodája, megengedték,  hogy a recepción töltsem az éjszakát. És- micsoda éjszaka! – hajnalig beszélgettünk. Megtudtam, hogy Kunalnak hívják a recepcióst, indiai emigránsok gyereke, és –kemény felvételi után- elektronikát tanul (az állami) műszaki egyetemen. Kávéval, teával, tanácsokkal szolgált.

Augusztus 10- Találtam olcsó szállást a Blue Planet hostelben (25 euró ejszakánként olcsónak számít Párizsban), öt ágyas szoba, saját fürdőszobával.  Beköltözés után (két  km-t húztam magam után a gurulós bőröndöt) első utam a Gare Lyon-ra vezetett, Paris Pass Musse cardot szerezni.

Miután megcsodáltam (és lefényképeztem) a Gare Lyon-t, a Rue Lyon-on a Bastille térig sétáltam (oszlop, Operaház). Innen a Place des Vosges-ra mentem.  A teret minden oldaláról 9-9 hasonló ház veszi körül.  Szökőkutak, középen XIII. Lajos szobra, az árkádok alatt művészeti galériák, üzletek és kávéházak teszik egyedivé és elragadóvá. Ne feledkezzünk meg a Victor Hugo- emlékházról a 6. szám alatt (ingyenes a belépés).

A hostel felé sétálva két dolog tűnt fel. Az egyik az,  hogy a legtöbb taxis színesbőrű.  A másik pedig, hogy a párizsiak tényleg rengeteget ülnek a teraszokon.

Augusztus 11- A Boulevard Diderot-on indultam meg, úgy 20 perc múlva a Place de la Nation-on csodáltam meg egy szoborcsoportot, illetve a tér sarkában két gyönyörű oszlopot (és végre egy ingyenes illemhely!!!). Az Avenue Philippe Auguste-on, majd a Boulevard Menilmontant-on haladtam a Pere Lachaise temetőig.  Ebédidő volt ugyan (vagyis amikor ebédszünet szokott lenni az alkalmazotaknak), de bejutottam, sőt, térképet is kaptam egy kedves francia fiatalembertől. Természetesen, először is az Enescu sírját kerestem meg.

Megtaláltam Chopin, Jim Morrison, Rossini, Haussman sírjait is. 









A Chapelle előtti padon ülve egy idősebb Madame-mal beszélgettünk, megállapítottuk, hogy ez a temető más, mint akármelyik, eddig látott temető.

A M.Pere Lachaise állomástól 3-as metróval mentem a Cernuschi Múzeumhoz (ingyenes belépés). 

Tátott szájjal bámultam a lépcső aljában álló, 4 m magas, fekete bronzból készült Buddha- szobrot, utána pedig a bronzból, porcelánból, kerámiából, fából készült kínai műalkotásokat.

A múzeum után több mint egy órát sétáltam a Monceau- Parkban. Elragadó:  Jules Verne- témájú körhinta, Guy de Maupassant- emlékmű,  kacsák a tavon, gyerekek a homokozóban, gyönyörű kovácsoltvas vaskapuk a bejáratnál.

A Bd. Malesherbe-n folytattam utamat a Sf. Augustin- templomig. Zárás előtt jutottam be pár percre.  Utána némi kalandozás után megtaláltam Kunal barátomat, óriási ingyen szendvics volt a jutalmam.  A Saint Lazare állomásról a 14-es metróval szerettem volna visszajutni a Gare de Lyon-ra.  Először is- a  Saint Lazare állomáson a metrómegálló egy nagy,  átlátszó, fekete tojáshoz hasonlít, mögötte van a vonatállomás. Több szintnyit ereszkedtem a metróig, szerencsére bejelölték az irányt. Nem úgy, mint a Gare de Lyon-on, ahol több embert kellett megkérdeznem, amíg a felszínre jutottam.   

   Augusztus 12-  Több mint négy órát töltöttem a Musée Carnavalet-ben.  Ingyenes belépés, megengedik, hogy fényképezz, csak villanófényt ne használj. .  A kert és a kínai táblafestmények tetszettek leginkább.  A szédítő luxussal berendezett termeket látva azon gondolkoztam, hogy a gazdagok vajon észrevették-e, mennyi gyönyörűséggel vannak körülvéve.

A Musée  Cognaqc- Jay-ben folytattam, ez egy nagyon jó ízléssel összeállított magángyűjtemény, amelyet az államnak adományoztak. Nagyon tetszett a skatulyagyűjtemény, és két, faunnőket (patkós állatlábú asszonyok, illetve hozzájuk hasonló gyerekeiket) ábrázoló agyagszobor. Itt is ingyenes a belépés.

A Rue de Rivoli-n sétáltam tovább, megálltam megcsodálni az Hotel de Ville-t (Városháza). Óriási terén a szökőkutak vízsugara  kerítéshez hasonlít. A tér közepén egy nagy homokos területen négy röplabdapálya van, mindegyiken játszottak. Sok néző drukkolt. 

Benéztem a Louvre udvarára is. Az elsőben egy nagyon szép ártézi kutat láttam, a másodikban az üvegpiramisokat. Gyönyörűek voltak, háttérben az Eiffel- toronnyal.

A Rue de Rivoli-n nagyon hosszú árkádok alatt haladtam tovább, árujukat a járdára is kirakó emléktárgyas üzletek, illetve elegáns szállodák előtt.   Amikor át akartam menni az Avenue Gabriel-re, -meglepetés!-,  nem engedtek át. Két kiskatona őrizte, megtudtam, hogy a USA nagykövetségénél járok. Egy kis parkon mentem át, és a térkép alapján jöttem rá, hogy az Elysée  Palotánál járok.

Hazafelé a Saint Lazare állomáson, amikor jegyeket vásároltam, két feltűnően öltözött fiatal néger nő kötött belém- „Fait la queue, Madame!”  felkiáltással. Ez volt az első kellemetlen benyomásom Párizsban. Ha már a benyomásoknál tartunk- nagyon sokan dohányoznak az utcán. Menet közben,  úgy a férfiak, mint a nők  vagy a fiatalok. Nagyon sok az emigráns-  négerek, arabok, indiaiak, és akkor még nem írtam a rengeteg, mindenféle nemzetiségű  turistáról.  A francia nyelv nagyon szépen hangzik,  a gyerekek elragadóan beszélnek.

Peca az Adrián

 

Tamás András

Mottó

„Tökjó kapásai vannak az öregnek”

Ez én lennék, mármint az öreg . Koránkelő, magyar fiatalok jöttek le a partra,  egyikük így nevesítette tevékenykedésemet.

A címben Adria szerepel, de ugyanúgy írhattam volna  Ligur vagy  Égei tengert. Azokban ráadásul több a hal.

 

Abroncsos durbincs          

A cél

Úgy szerezni horgászélményeket, hogy közben népszerűségünk a családban ne szenvedjen csorbát. Ezt több minden okozhatja. Például megterheljük a költségvetést, elfoglaljuk  a hajsütővas helyét a csomagtartóban vagy a csontit keverjük össze az étellel a hűtőtáskában,  rendszeresen lekéssük a közös programot stb.

 

Aranydurbincs           

A zsákmány

Szivárványhal, Durbincsok, Betűs sügér, Tengeri pérek, Gébfélék, Barna korallsügér s utoljára de nem utolsósorban a Nagy mérges pókhal, amit ugyanúgy ismerni kell mint a gyilkos galócát a kezdő gombásznak.

Színesek, változatosak.

 

Betűs sugér

A cájg

Itt van a kutya elásva. A turisták legtöbbje fenekezővel próbálkozik. Bedobják, néhány óra múlva, amikor kiveszik kíváncsiskodni, hogy miért   nincs kapás, beszakítják a szerkót, újat szerelnek s kezdődik előröl.  A helybéliek pedig bot nélkül, csak „motollával”. Csónakból vagy kikötőben. Javaslatom: Könnyű, 6 méteres spiccbot, 18-as monofil,  1.5-2 grammos úszó, jó hosszú, áramvonalas, úgy súlyozva, hogy a színes antennából kb. 4 cm legyen a vízfelszín fölött. Kell ennyi a hullámok miatt. A halak úgyis elütik, nem szívbajosak. A horog 10-12. Ennél kisebbel egész nap nőgyógyászkódunk a halak torkában  (A tízes horoggal is megfogjuk az 50 Ft-os méretű durbincsot. A jelenlegi érmére gondolok, nem a Rákóczis papírpénzre) Egy apró ólomsörét az előkén, úgy 10 centire a horogtól, ha nincs elviszik a kenyeret, még mielőtt leér a kívánt mélységbe. Horogszabadító! Papír zsebkendő, ami a szivárványhalak kézben tartásához nélkülözhetetlen, ha nem akarunk mindig új horgot kötni a halat meg élve szeretnénk visszatenni a vízbe.

 

Csíkos pér

Horgászengedély

Görögországban, Franciaországban a partról való horgászat ingyenes.

Elméletileg Horvátországban ez engedélyköteles. Több ízben is rákérdeztem, horgászboltban ahol az engedélyeket árusítják, a válasz az volt, hogy ha egy bottal, a tengerpartról horgászunk a kutya se kérdi mit csinálunk, de a folyóvizeket és azok torkolatát kerüljük mint az ördög a tömjént.

 

Gyürüs kecskedurbincs

Csali

Tegnapelőtti fehér kenyérbélből, egy kis vízzel, keményebb gyurmát készítünk. A horoghegyre úgy borsszem-borsószem méretű galacsinokat tűzünk. A kisebbeket nem akarják meglátni, a nagyobbakat nem is próbálják befalni, csak csipegetik amíg elfogy. Etetni nem kell, ahonnan kiemeljük a szerkót ott meg néhány percig türelmesen köröznek, várják az újabb dobást. Ha nagyon sok az apróhal érdemes vizezett kenyérhéjjal másfele elcsalni őket. Közben a horgunk elérheti az óhajtott 2-3 méteres vízmélységet.

Kipróbáltam még kagylót, tintahal csápját, halszeletet, csontit (útközben mesterségesen lélegeztetve) de a kenyérhez fogható nincs.

 

Magashátú durbincs 

Hol?

Kikötőben  vagy a sziklás partról.

A kikötőkben több a hal, de a parton is nagyobb a mozgás. Jól lehet a hajók, csónakok takarásából halászni, több esély van pért fogni. Ilyenkor derül ki, amit addig észre se vettünk, hogy mennyi kötél, vitorla, korlát, árboc van egy hajón, amibe a szél mind beleakassza a horgainkat. Nézőközönségre számíthatunk s ez zavarhat minket amikor a szélben előadjuk a Benny Hill showt, vagy igen közel állnak s akkor meg hiába óvatoskodtunk a víz megközelítésénél. A forgalmasabb kikötőkben fogott pér motorolaj ízű lehet, ott csak a catch and release működik. Még valami a pérekről, nyugodtan bámulhatjuk őket, de ha a pecabot a víz fölé kerül már a hullámtörő gáton kívülről mutogatják felénk a középső ujjukat.

A sziklás part közelebb áll a szívemhez. A szivárványhalak indítják a napot, utána jönnek a durbincsok s  egyebek. Ha szélcsend van, tükörvíz, esély sincs halat fogni.  Optikából tudjuk hogy a fény útja reverzibilis. Ha mi latjuk a halakat ők is látnak minket. Ráadásul ők a zsákmány. Ezért jobban látnak.  Mint a tv-ben nézhetjük hogy eszik le a kenyeret a horogról, anélkül hogy az úszó megrezdülne. Esetleg egyikük, a legbátrabb, vagy a későnjövő csücsörített ajkai közé fogja a kenyérgalacsint s elindul vele, de kínosan vigyáz rá, hogy a horog öble kifelé álljon. Az úszó mélyzuhanásban, akadás nulla. Megfigyelhetjük a lábunk alatti sziklaüregből kirontó a betűs sügért amint elkapja az arra járó apróhalat,  vagy egy-egy portyázó ragadozó villámlátogatását az öbölben, szanaszét spriccelve az apróságokat. 

Amikor a szél szépen fodrozza a vízfelszínt, anélkül hogy tarajos hullámokat produkálna, az a mi napunk.

 

Nagy mérges pókhal

Mikor?

Napfelkelte előtt lent kell lenni. Akkor még nincs kapás, de a látvány... az megéri. Mit, hogy Horvátországtól nyugatra van a tenger és a szárazföldön kel a nap? Nem, Horvátországban mindenhol kel a nap, annyi a sziget, félsziget. A kapások pontosan a napkeltével indulnak. Háromnegyed 9-ig. Akkor nyomás haza, ami igen nagy önfegyelmet igényel, de  reggelizni kell  a családdal, kezdődik a d.e.-i műszak a napozón.

 

Nagyszemű durbincs

Élmények

A tengeri halak húzóereje úgy ötszöröse a hasonló méretű édesvízi halakénak.  A 30 dekás durbincs a másfél kilós ponty, a 20 dekás pér a kilós márna élményét nyújtja.  Bevallom, a szokásos méret azért ezek alatt van.

Néha jön egy tengeralattjáró, a zsinór peng mint a zongorán a magas C.  Lehet hogy a hal oldala búcsúzóul még megvillan a napsütésben, úgy 5 méter mélyen, amikor a karikába hajlott bot hegye épp  elérné a vízfelszínt. Még megijedni sincs időnk s már a levegőben gubancolódik az üres zsinór.

Az is előfordul, hogy kapás után ellenállás nélkül emeljük ki a horga-veszett szerkót, mint amikor a csuka megy a keszegezőre.

Olyan is volt, hogy polip átkarolta el a horgon levő durbincsot. Rövid húzódzkodás után elengedte halamat, de a tarkójából már kiharapott egy darabot. Még egyszer elkapta a felkínált halat aztán elbúcsúzott. Tanulékony.

Nem hajt semmiféle bizonyítási kényszer, magunknak halászunk, lazán.

Marad a mottó:

„Tökjó kapásai vannak az öregnek”

                                                                              Tamás András

 

Szivátványhal

A képeken szereplő halak latin elnevezése

Aranydurbincs                             Spanus auratus

Gyürüs kecskedurbincs                Diplodus annularis

Magashátú durbincs                     Sarpa salpa

Nagyszemű durbincs                    Boops boops

Abroncsos durbincs                     Diplodus sargus

Betűs sugér                                  Serranus scriba

Csíkos pér                                   Chelon labrosus

Szivárványhal                               Choris julis

Nagy mérges pókhal                    Trachinus draco