Vízum vakon, aranyáron

Népszabadság - Vízum vakon, aranyáron

 „Utazási irodák - A nyelvtudás hiányára és a digitális írástudatlanságra építenek”

alcímmel nagyon jó cikket közölt a mai Népszabadság. 

Úgy az utazási irodáknak, mint a saját szervezésű utaknak megvannak a maga hívei.

Első mellett szólt  Mikor ne foglaljunk fapadost illetve Megbuktam, avagy Larnaca charterrel/ fapadossal bejegyzésem.

Második mellett már jóval több bejegyzés született, például Fapados alapfogalmak vagy pedig az Isztambul és Scorpions bejegyzések.

És akkor következzen a fent beharangozott cikk.

Molnár Gabriella, a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetségének elnöke szerint nemcsak repülőjegyet és szállást vásárolnak az irodákban, hanem előre lekötik a nyaralás helyszínén kínált programokat is. Molnár Gabriella úgy véli: az irodák mellett szól a biztonság, hogy a turista garantáltan megkapja a megvásárolt szolgáltatást. „Tudunk olyan esetekről – mondta –, amikor az interneten lefoglalt szállásról a helyszínen derült ki, hogy zárva van, tatarozzák, csak erről elfelejtették értesíteni a vendégeket. Számos esetben megtörtént, hogy internetes fantomcégek egyszerűen lenyúlták az utasok pénzét, és eltűntek.” Ilyen és hasonló esetek persze utazási irodákkal is előfordultak, de Molnár Gabriella szerint ez ma már szinte kizárt, hiszen a regisztrált, vagyoni biztosíték letételére kötelezett utazási irodák egyszerűen nem tehetik meg, hogy valahol csak úgy otthagyják az utasaikat. Ha mégis történne valami, például a szezon közepén csődbe megy a vállalkozás, a biztosítása terhére akkor is hazahozzák az utasokat.

Ebben sok igazság van, de az is tény, hogy senki nem tudja még csak megbecsülni sem, hányan utaznak ténylegesen magánszervezésben. Az internet terjedésével egyre több olyan országban is természetessé kezd válni, hogy a turisták a világhálón maguk foglalnak szállást, amelyek népszerű üdülőhelyeinek szállodái közül pár éve még legfeljebb féltucatnyi volt megtalálható a Booking.com-on. Ma már szinte valamennyi elérhető. Az egyik legjobb példa erre talán Egyiptom. Néhány éve a tengerparti szállodák még megengedhették maguknak, hogy csak utazási irodákkal álljanak szóba. Ma már bárki bejelentkezhet oda a világhálón, vagy egyszerűen csak besétál, és szobája is lesz. Ott így hatott a válság miatt lecsökkent idegenforgalom.

A nagy utazási irodák mellett szól viszont még ma is, hogy közösen bérelnek repülőgépeket. (Igaz, mostanában keveset, így minden gép túlzsúfolt.) A charterek olcsóbbak a menetrend szerinti járatoknál, ráadásul átszállás nélkül jut el velük az utas a célállomásra. A kényelem, azaz, hogy ezek a járatok jellemzően késő éjszaka, vagy hajnalban indulnak, ez esetben másodlagos. Mint ahogy az is, hogy a 14 napos út így valójában legfeljebb 12, hiszen az a nap, amikor éjfél előtt pár perccel érkezik meg az utas, vagy kora hajnalban hullafáradtan, már nem teljes nap.

Több térségben megnéztük: valóban olcsóbb-e irodán keresztül szervezni az utazást? A kép vegyes, érdemes utánaszámolni, kinek, mi éri meg inkább. A charterjegyek többnyire akkor olcsóbbak a menetrend szerinti járatokra szólóknál, ha figyelmen kívül hagyjuk a nagycsaládosok, extrém sportot űzők számára szinte megkerülhetetlen túlsúlypótlékot, mert a pótdíjjal is számolva már nem olcsóbb a charter. Sok utazási iroda ajánlja fel a vízumügyintézést, amit az utasok többsége vakon elfogad. Annak ellenére, hogy a belépési engedély beszerzése pillanatok műve. Egyiptomi vízumért némelyik iroda 10-12 ezer forintot is elkér, miközben a matricát az érkezéskor bármelyik, az útlevél-ellenőrző pontok előtt felállított bankfiókban 15 dollárért (cca. 3300 forintért) meg lehet venni. Nyelvtudás se kell hozzá: elég átadni az útlevelet, benne 15 dollárral (nem euró, dollár, mert sok bankos a kettőt egyként kezeli és nem ad vissza) és már adják is a vízumot, lévén, hogy ott jellemzően mást nem is lehet kapni.

Ha a vízum az irodai ár harmadáért beszerezhető, vajon mennyivel utazhatunk olcsóbban magánszervezéssel, mint csoportosan? A válasz országonként eltérő. És vannak olyan vidékek, ahová kifejezetten ellenjavallt egyénileg utazni. Ám még ekkor is el lehet gondolkodni azon, hogy érdemes-e itthon befizetni előre a kinti extra programokra. Az irodákban igyekeznek rábeszélni az utazni vágyókat, hiszen ők ebben érdekeltek. Ám, ha valaki nagyon köti az ebet a karóhoz, előbb-utóbb kiderül, hogy a kinti képviselőiknél is jelentkezhet majd. És valóban. Sőt, „kint” már akár egy konkurens utazási irodához is be lehet nevezni, csak nem kell nagydobra verni a dolgot. Az efféle renitens utas ma még ritka, mint ahogy a magánúton utazó is. Hiába van a világ legtöbb nevezetessége elektronikus idegenvezetővel (audio guide-okkal) felszerelve, a környező országokat kivéve a magyar nyelvű idegenvezetés ritka. Megfelelő nyelvtudás híján tehát a városnézésre induló magyar turisták többségének nincs más választása, mint utazási irodája magyarul beszélő idegenvezetőjére bízni magát.

A nyelvtudás hiányára és a digitális írástudatlanságra még sokáig építhetnek az utazási irodák, bár azt Molnár Gabriella is elismerte, hogy hosszabb távon csak azoknak van jövőjük, amelyek nemcsak jegyet és szállást kínálnak, hanem nívós szolgáltatásokat nyújtanak. Korrekt áron.