2013. január 21., hétfő

Bangkoki utazás: repülő és tuk-tuk


Kambodzsa nem  fapados célpont.  Thaiföld sem. Hajni Bangkok- útleírását kivételesen mégis megosztom. Először is, mert nagyon szép :) Másodszor pedig  azért, mert  jó szervezéssel, szerencsés repülőjegy- foglalással  az utat  ki lehet hozni az utazási irodák ára alatt. Hajniék a Turkish Airlines   -al  repültek, szúrópróbával megnéztem egy Isztambul- Bangkok árat. Abszolút értékben nem olcsó, de én egy  sima tengerparti  4-5*-os all inclusive árával  hasonlítanám.   És akkor már nem is tűnik olyan soknak.
Amúgy Hajniék először Bukarestből Isztambulba repültek, 1h 20 perces repülés,  majd 1 h 35 percnyi várakozás után „alig” 9 órás repülés következett.  Ehhez képest  jövet mindez  11 h + 2 h + 1 1/2 h, tehát kb  két és fél órával több volt.

További magyarázat helyett következzen maga az útleírás.
Köszönjük, Hajni!




 Városnézőben

Bangkok-Thaiföld

Eredetileg Kambodzsába indultunk egy kalandtúrára, de a lehetőség magától adódott, ezért rápakoltunk néhány napot a szabadságunkból és szétnéztünk egy kicsit Bangkokban, illetve ahogy a helyiek nevezik, az Angyalok Városában. Nem bántuk meg.



Bangkok mintegy 8 millió lakossal rendelkezik, s az egyik legérdekesebb és sokarcúbb város,  amit valaha láttam. A modern felhőkarcolók, a csatornák és a szegénynegyedek, na meg a csodálatos Wat-ok (templomok) és arany Buddha-  szobrok nagyon jól megvannak egymás mellett.  A várost keresztül-kasul átszövő függő autópályák árnyékában békésen zsúfolódnak egymás mellett a kis sikátorok, a csatornák mentén a szerelőműhelyek, varrodák vagy kézműveskuckók, minden az utcán, az út szélén történik, a potenciális kliensek becsalogatásától a családi vacsoráig, vagy a délutáni pihenőig. Eleinte igencsak gyakran kerített hatalmába az az érzés, hogy mind a nyolc millió lakos egyszerre tartózkodik az utcán – aztán lassan megszoktuk... 



Az utakon való közlekedés ugyanilyen zsúfolt és rendezetlennek tűnő, a tuk-tukok és motorbiciklik sokaságát a taxik, kamionok, buszok és nagyon drága óriásterepjárók váltogatják, középosztály nincs. A képet csak színesítik az útszéli mozgó ételárusok és gyümölcspréselők,  grillsütők , bármit rögtön elkészítenek, csak ki kell választani az alapanyagokat.

A szállásunk elég közel volt a történelmi központhoz, ezért reggel fogtunk egy tuk-tukot és 150 bahtért elmentünk a Grand palace-hoz, megnézni Thaiföld leghíresebb palotáját, na meg a smaragd Buddhát. Belépéskor ellenőrizték, hogy megfelelő öltözetet viseljünk, akinek túl rövid volt a nadrágja, bérelnie kellett hosszú lepleket. Mi úgy döntöttünk, hogy inkább megvásároljuk a színes elefántmintás bugyogókat, úgyis szükség lesz még rá.  A palota és környéke csodálatos, szavakkal nem lehet ecsetelni,  ezt látni kell!
Ebben a pagodában található a smaragd Buddha szobra, sajnos nem szabad bent fenyképezni

A Chakri épületcsoport:






Fiatal buddhista szerzetes tanítja az iskolásokat.  A szerzetesek közül sokan csak egy bizonyos időre vonulnak be a kolostorba,  lehet ez akár csak néhány hét, vagy hónap is.  Sokan közülük egyetemre járnak, mások társadalmi munkát vállalnak, szegényeknek segítenek és eközben nagyon szerény életet élnek. A mindennapi betevőjüket adományokból gyűjtik és naponta csak kétszer esznek, reggel és délben.




Nem győztük csodálni az épületek gyönyörű részleteit,  a csipkés tetőktől a fényesen berakott mozaikokig.





















Miután kicsodálkoztuk magunkat a tűző napon (37 fokos meleg volt éppen), leintettünk néhány tuk-tukot, hogy vinne át a fekvő Buddha templomába.  Hát ezek a tukkosok nagyon rátartiak, a másfél km-es útra mindenképpen legalább 2oo bahtot kértek, ezért inkább vettünk egy-egy jeges kávét, s átballagtunk saját lábainkon. A szobor lenyűgöző, ilyent nem mindennap látni, 47 m hosszú, állva is épp csak a kicsi lábujjáig értünk fel.  










És nem csak a szobor, az egész épületegyüttes egy újabb, csodálatosan szép remekmű.

A nehéz nap után estére nagyszerű programot szerveztünk – thai masszázs a kínai negyedben. A kínálat ebből is elég nagy, de hamar rájön az ember:  a legjobb szalon az, amelyik mindig tele van vendéggel. Érdemes várni egy félórát, hogy ügyes és határozott kezek keményen nyomogassák végig a lábaidat-karjaidat, gyúrjanak és vacskoljanak, majd összepakoljanak, akár a vasalt ruhát és végigcsattogtassanak összetett praclijukkal.  Nem sok esélyed van időközben jelezni, hogy te nem ehhez vagy szokva, aztán a döbbenet hamar végetér, az óra elröpült, s magad is csak csodálkozol azon, hogy mennyire jól érzed magad és igazán felfrissültél! S mindezt 2oo bahtért! Itt nem érdemes alkudozni, de bárhol máshol igen, legyen az tuk-tukos, vagy piaci árus, avagy taxis. Esténként kimentünk valamelyik éjszakai piacra, Chinatownba, a Sukhumvit Roadra, vagy a Khao San Roadra, a hátizsákos negyedbe nézelődni és alkudozni.





Érdemes elmenni a Chatuchak piacra is, itt minden megtalálható amit el lehet képzelni, de csak a hétvégeken működik. Mindenütt próbálják behúzni a turistát és legtöbb helyen dupláját kérik az árnak. Ez mindig így van a piacon, a kézműveseknél meg a tuk-tukosoknál. A taxisok is próbálkoznak, esti fuvarra elkérnek akár 3oo bahtot is egy olyan szakaszon, ahol a taximéter csak 55-7o bahtot mutat. Előre meg kell egyezni az árban, s akkor nincs vita. 








A piacon kérheted az ár felét is, legtöbbször benne van. Ha nem akar alkudni sebaj, állj tovább, mert utánad fog jönni. De ha lehozta az árat arra az összegre, amit ígértél, akkor illik megvenni a portékát.






A taxisokkal viszonylag egyszerű a helyzet, csak hivatalos sárga számtáblás taxiba szabad beülni, s ott is előre kell kérni, hogy taximéterrel mérje a fizetendő értéket. Másképp könnyedén kifizettetik a dupláját, akár háromszorosát  a fuvardíjnak. És mi nem tudtuk, de a folyami csónakázásoknál is feltétlenül alkudni kell. Mi egy másfél órás motorcsónakos útért a Chao-Phraya folyón 2ooo bahtot fizettünk, utólag kiderült, fele értékben is megkaphattuk volna. Ez volt a tandíjunk, kifizettük...

Hamar véget értek a vakációs napok, indulnunk kellett haza. Időben mentünk a reptérre, jó két órát kellett őgyelegjünk, mire behúzták a gépünket. Ezalatt megcsodáltuk a modern épületet, a mitológiai ihletésű szobrokat és a csodálatos orchidea-szigeteket.


A  repülőn nagyon tetszett a kiszolgálás és a személyzet udvariassága. Én főként Európában repültem ezidáig, de ehhez hasonló előzékenységben rég nem volt részem. Türelmesek voltak, gyerekekkel foglalkoztak, ha valaki épp a wc-n volt,  amikor osztották a forró vizes törülközőcskéket, akkor odafigyeltek, s amikor visszakerült a helyére,  akkor jöttek és hozták neki is a kendőt.  Na meg a kaja is bőséges volt és jóízű. Ilyent sem mondtam repülős kajáról az utóbbi időben :).

Utoljára  egy különleges élményt osztanék meg - a visszaúton épp várakozóban voltunk Isztambulban, s csavarogtunk az üzletekben, amikor egy helyes török fiatalember hallotta a beszédünket, megszólított, s angolul kérdezte, hogy ti magyarok vagytok?  Mi mondtuk igen, de ő honnan jött rá, ha nem tud magyarul ?!  Aztán elmesélte, hogy főiskolai dolgozata néhány kelet-európai népcsoport elemzése  és összehasonlítása volt, többek között a magyar és török népek közötti kapcsolatokról is sokat írt. Majd megkérdezte, hogy ismerős-e a dal,  amit  most elénekel – s ezzel gyönyörű hangon  rázendített a Honfoglalás c. film betétdalára, hát fantasztikus élmény volt, ezt biztos nem felejtem el!


1 megjegyzés:

  1. Szép meghívó a keleti világ csodái közé s ha egy török fiatalember olyan szépen énekelte a honfoglalásunkhoz kötődő dalt már a történelem bűneit is könnyebben viseljük el :-)

    VálaszTörlés

Népszerű bejegyzések