Kambodzsa
nem fapados célpont. Thaiföld sem. Hajni Bangkok- útleírását
kivételesen mégis megosztom. Először is, mert nagyon szép :) Másodszor
pedig azért, mert jó szervezéssel, szerencsés repülőjegy-
foglalással az utat ki lehet hozni az utazási irodák ára alatt.
Hajniék a Turkish Airlines -al repültek, szúrópróbával megnéztem egy
Isztambul- Bangkok árat. Abszolút értékben nem olcsó, de én egy sima tengerparti 4-5*-os all inclusive árával hasonlítanám. És akkor már nem is tűnik olyan soknak.
Amúgy Hajniék először Bukarestből Isztambulba repültek, 1h 20 perces
repülés, majd 1 h 35 percnyi várakozás után „alig” 9 órás
repülés következett. Ehhez képest jövet mindez
11 h + 2 h + 1 1/2 h, tehát kb
két és fél órával több volt.
További magyarázat
helyett következzen maga az útleírás.
Köszönjük, Hajni!
Városnézőben
Bangkok-Thaiföld
Eredetileg
Kambodzsába indultunk egy kalandtúrára, de a lehetőség magától adódott, ezért
rápakoltunk néhány napot a szabadságunkból és szétnéztünk egy kicsit Bangkokban,
illetve ahogy a helyiek nevezik, az Angyalok Városában. Nem bántuk meg.
Bangkok mintegy 8
millió lakossal rendelkezik, s az egyik legérdekesebb és sokarcúbb város, amit valaha láttam. A modern felhőkarcolók, a
csatornák és a szegénynegyedek, na meg a csodálatos Wat-ok (templomok) és arany
Buddha- szobrok nagyon jól megvannak
egymás mellett. A várost keresztül-kasul
átszövő függő autópályák árnyékában békésen zsúfolódnak egymás mellett a kis
sikátorok, a csatornák mentén a szerelőműhelyek, varrodák vagy kézműveskuckók, minden
az utcán, az út szélén történik, a potenciális kliensek becsalogatásától a
családi vacsoráig, vagy a délutáni pihenőig. Eleinte igencsak gyakran kerített
hatalmába az az érzés, hogy mind a nyolc millió lakos egyszerre tartózkodik az
utcán – aztán lassan megszoktuk...
Az utakon való
közlekedés ugyanilyen zsúfolt és rendezetlennek tűnő, a tuk-tukok és
motorbiciklik sokaságát a taxik, kamionok, buszok és nagyon drága óriásterepjárók
váltogatják, középosztály nincs. A képet csak színesítik az útszéli mozgó
ételárusok és gyümölcspréselők, grillsütők , bármit rögtön elkészítenek, csak
ki kell választani az alapanyagokat.
A szállásunk elég
közel volt a történelmi központhoz, ezért reggel fogtunk egy tuk-tukot és 150
bahtért elmentünk a Grand palace-hoz, megnézni Thaiföld leghíresebb palotáját, na
meg a smaragd Buddhát. Belépéskor ellenőrizték, hogy megfelelő öltözetet
viseljünk, akinek túl rövid volt a nadrágja, bérelnie kellett hosszú lepleket.
Mi úgy döntöttünk, hogy inkább megvásároljuk a színes elefántmintás bugyogókat,
úgyis szükség lesz még rá. A palota és
környéke csodálatos, szavakkal nem lehet ecsetelni, ezt látni kell!
Ebben a pagodában
található a smaragd Buddha szobra, sajnos nem szabad bent fenyképezni:
A Chakri
épületcsoport:
Fiatal buddhista szerzetes tanítja az iskolásokat. A szerzetesek közül sokan csak egy bizonyos
időre vonulnak be a kolostorba, lehet ez
akár csak néhány hét, vagy hónap is. Sokan közülük egyetemre járnak, mások
társadalmi munkát vállalnak, szegényeknek segítenek és eközben nagyon szerény
életet élnek. A mindennapi betevőjüket adományokból gyűjtik és naponta csak
kétszer esznek, reggel és délben.
Nem győztük csodálni az épületek gyönyörű részleteit, a csipkés tetőktől a fényesen berakott mozaikokig.
Miután kicsodálkoztuk
magunkat a tűző napon (37 fokos meleg volt éppen), leintettünk néhány
tuk-tukot, hogy vinne át a fekvő Buddha templomába. Hát ezek a tukkosok nagyon rátartiak, a másfél
km-es útra mindenképpen legalább 2oo bahtot kértek, ezért inkább vettünk
egy-egy jeges kávét, s átballagtunk saját lábainkon. A szobor lenyűgöző, ilyent
nem mindennap látni, 47 m hosszú, állva is épp csak a
kicsi lábujjáig értünk fel.
És nem csak
a szobor, az egész épületegyüttes egy újabb, csodálatosan szép remekmű.
A nehéz nap után estére nagyszerű programot szerveztünk – thai masszázs a
kínai negyedben. A kínálat ebből is elég nagy, de hamar rájön az ember: a legjobb szalon az, amelyik mindig tele van
vendéggel. Érdemes várni egy félórát, hogy ügyes és határozott kezek keményen nyomogassák
végig a lábaidat-karjaidat, gyúrjanak és vacskoljanak, majd összepakoljanak,
akár a vasalt ruhát és végigcsattogtassanak összetett praclijukkal. Nem sok esélyed van időközben jelezni, hogy
te nem ehhez vagy szokva, aztán a döbbenet hamar végetér, az óra elröpült, s
magad is csak csodálkozol azon, hogy mennyire jól érzed magad és igazán
felfrissültél! S mindezt 2oo bahtért! Itt nem érdemes alkudozni, de bárhol
máshol igen, legyen az tuk-tukos, vagy piaci árus, avagy taxis. Esténként
kimentünk valamelyik éjszakai piacra, Chinatownba, a Sukhumvit Roadra, vagy a
Khao San Roadra, a hátizsákos negyedbe nézelődni és alkudozni.
Érdemes elmenni a Chatuchak piacra is, itt minden megtalálható amit el
lehet képzelni, de csak a hétvégeken működik. Mindenütt próbálják behúzni a
turistát és legtöbb helyen dupláját kérik az árnak. Ez mindig így van a piacon,
a kézműveseknél meg a tuk-tukosoknál. A taxisok is próbálkoznak, esti fuvarra
elkérnek akár 3oo bahtot is egy olyan szakaszon, ahol a taximéter csak 55-7o
bahtot mutat. Előre meg kell egyezni az árban, s akkor nincs vita.
A piacon
kérheted az ár felét is, legtöbbször benne van. Ha nem akar alkudni sebaj, állj
tovább, mert utánad fog jönni. De ha lehozta az árat arra az összegre, amit ígértél,
akkor illik megvenni a portékát.
A taxisokkal viszonylag egyszerű a helyzet, csak hivatalos sárga
számtáblás taxiba szabad beülni, s ott is előre kell kérni, hogy taximéterrel
mérje a fizetendő értéket. Másképp könnyedén kifizettetik a dupláját, akár
háromszorosát a fuvardíjnak. És mi nem
tudtuk, de a folyami csónakázásoknál is feltétlenül alkudni kell. Mi egy másfél
órás motorcsónakos útért a Chao-Phraya folyón 2ooo bahtot fizettünk, utólag
kiderült, fele értékben is megkaphattuk volna. Ez volt a tandíjunk,
kifizettük...
Hamar véget értek a vakációs napok, indulnunk kellett haza. Időben mentünk
a reptérre, jó két órát kellett őgyelegjünk, mire behúzták a gépünket. Ezalatt
megcsodáltuk a modern épületet, a mitológiai ihletésű szobrokat és a csodálatos
orchidea-szigeteket.
A repülőn nagyon tetszett a kiszolgálás és a
személyzet udvariassága. Én főként Európában repültem ezidáig, de ehhez hasonló
előzékenységben rég nem volt részem. Türelmesek voltak, gyerekekkel
foglalkoztak, ha valaki épp a wc-n volt,
amikor osztották a forró vizes törülközőcskéket, akkor odafigyeltek, s
amikor visszakerült a helyére, akkor
jöttek és hozták neki is a kendőt. Na
meg a kaja is bőséges volt és jóízű. Ilyent sem mondtam repülős kajáról az
utóbbi időben :).
Utoljára
egy különleges élményt osztanék meg - a visszaúton épp várakozóban
voltunk Isztambulban, s csavarogtunk az üzletekben, amikor egy helyes török
fiatalember hallotta a beszédünket, megszólított, s angolul kérdezte, hogy ti
magyarok vagytok? Mi mondtuk igen, de ő
honnan jött rá, ha nem tud magyarul ?! Aztán elmesélte, hogy főiskolai dolgozata néhány
kelet-európai népcsoport elemzése és
összehasonlítása volt, többek között a magyar és török népek közötti
kapcsolatokról is sokat írt. Majd megkérdezte, hogy ismerős-e a dal, amit most elénekel – s ezzel gyönyörű
hangon rázendített a Honfoglalás c. film betétdalára, hát fantasztikus
élmény volt, ezt biztos nem felejtem el!
Szép meghívó a keleti világ csodái közé s ha egy török fiatalember olyan szépen énekelte a honfoglalásunkhoz kötődő dalt már a történelem bűneit is könnyebben viseljük el :-)
VálaszTörlés